Arad városi és vármegyei közigazgatása

Fejlődés és modernizáció. Arad városi és vármegyei közigazgatása. Ujj János által írt fejezet az "Arad Halad!" c. kötetben. Román nyelvű forditás Gabriel Roman

A lexikoni szócikk szerint a közigazgatás az állam végrehajtó, rendelkező és szervező feladatait ellátó szerveknek, valamint ezen szervek tevékenységének az összessége. Arad 1834-től törvényhatósági joggal felruházott szabad királyi város címmel rendelkezett. Az akkor érvényes alkotmány és törvények értelmében a területileg 112 négyzetkilométer kiterjedésű város közigazgatása nem tartozott a vármegye fennhatósága alá, annak még a területébe sem számították bele. A város (minden más hasonló címet viselővel egyetemben) közvetlenül a kormánynak, illetve a belügyminisztériumnak volt alárendelve. 

A város lakosságának száma a századfordulón nagyon gyorsan emelkedett. 1890-ben még csak 43 052 lakost számláltak, az 1910-es népszámlálás szerint a városlakók száma 61 719 lélek volt. Közülük magyar anyanyelvűnek vallotta magát 45767 lakos, románnak 8958, szerbnek 5 171, németnek 1 039. A település közigazgatásának törvényességét a kormány kinevezte főispán (most: kormánybiztos) ellenőrizte. Az osztrák-magyar kiegyezést követően a kinevezett városi főispáni tisztséget Dányi Ferenc (1871–1873), Atzél Péter (1875–1878), Tabajdi Károly (1879–1886), Fábián László (1886–1900), Urbán Iván gróf (1900–1905, 1910–1915), Vásárhelyi Béla (1905–1906), Károlyi Gyula gróf (1906–1910), Barabás Béla (1917–1919) töltötte be. A főispáni hivatalban csak a főispán és a titkár teljesített szolgálatot. A hivatal a városháza bal oldali szárnyában kapott helyet. A várost választott polgármesterei vezették. Időrendi sorrendben: Atzél Péter (1867–1871), Vörös Pál (1872–1875), Salacz Gyula (1875–1901), Institoris Kálmán (1901–1905), Varjassy Lajos (1905–1917). A polgármester munkáját segítő, azt kiegészítő hivatalok: a jegyzői kar (főjegyző, két aljegyző), rendőrség a kapitányi hivatallal (a központban működő hivatal mellett létezett a gáji alkapitányi hivatal), számvevőség, főpénztár, adóügyi osztály, fogyasztási adóhivatal, mérnöki és közegészségügyi hivatal, árvaszék, községi bíróság, katonai ügyosztály, levéltár, iratkezelőség, vágóhídi kezelőség, anyakönyvi hivatal, tűzőrség és a törvényhatósági testület. A város szolgálatában 1910-ben 167 fizetett személy állt, közéjük tartoztak a középfokú tanulmányokkal (minimum érettségi vizsga) rendelkező írnokok is. 

A városvezetés legfontosabb szerve, a Törvényhatósági Bizottság három részből tevődött össze: fele-fele arányban a kerületekben megválasztott képviselőkből, illetve az ún. virilisekből, vagyis a város azon polgáraiból, akik a legtöbb adót fizették (1904-ben 71-en), valamint a szavazati joggal bíró tisztviselőkből (összesen 19-en). A bizottsági tagságot nem javadalmazták. Ez a bizottság hallgatta meg a hivatalok, osztályok, számvevőség jelentését minden hivatalos ügyben, s annak ismeretében adta a végső jóváhagyást (vagy szavazta le) minden fontos határozat, elsősorban a városi bevételek elköltésének, befektetésének, nagyobb értékű beruházások, kölcsönök felvétele kérdésében. A városnak ugyanis jelentős ingó- és ingatlan vagyona volt. A vizsgált időszak a település fejlődésének legdinamikusabb időszaka volt. Mintegy négy évtized alatt a Törvényhatósági Bizottság határozott a közszállítás megindításáról, a téglagyár megindításáról, az új színház és az új városháza felépítéséről, a Maros gátjának elkészítéséről, a városon átfolyó Maros-mellékágak felszámolásáról, a két nagy kiterjedésű park létesítéséről. Továbbá az iskolaépítésekről, a Szabadság- és a Kossuth-szobor felállításáról, a két vashíd (Károlyi/Traian és Erzsébet/Decebal) híd helyéről és elkészítéséről, az autóbusz-közlekedés beindításáról, a Kultúrpalota építéséről, a hegyaljai motoros vasút megépítéséről. És számos olyan „apróságról”, mint az 1890-es dél-alföldi kiállítás megrendezéséről, a vízvezeték-hálózat és csatornázás kiépítéséről, útaszfaltozásról és -kövezésről, az áttérésről a gázról a villanyvilágításra, nyári színház építéséről. 

Közigazgatásilag a város területét hét kerületre osztották: I. Belváros, II. Sarkad (a Maros partja melletti rész az Újaradi úttól nyugatra, a Rácfertály), III. Erzsébetváros (Pernyáva, a Választó/Andrei Șaguna utcától nyugatra az Alsótemetőig), IV. Újtelep (a város északi része, a vasúton túl eső, a Mosóczy- és a Gutzjár-birtokból felparcellázott terület, most Grădiște), V. Poltura (a Pécskai út jobb oldala), VI. Séga (a Pécskai út bal oldala, amelyhez aztán hozzáépült Buzsák is), VII. Gáj. A kerületek semmiféle autonómiát nem élveztek, azokon közigazgatási hivatalok nem működtek. Kivételt a személyazonossági iratokat is kiállító, már említett gáji rendőrségi alkapitányság képezett. (Olyan születési bizonyítványt is kiállítottak, amelyben a születési helyként csak Gáj volt megjelölve, miközben ilyen nevű település nem létezett az Osztrák-Magyar Monarchia hivatalos helységnévtárában.) 

A Törvényhatósági Bizottságba a különböző politikai pártok jelöltjei, egyházi vezetők, avagy függetlenek kerültek be. A polgármesteri hivatal székhelye a városháza volt. A Törvényhatósági Bizottság még 1870 előtt megszavazta egy nagy összegű kölcsön felvételét az új színház és a városháza felépítésére. A színház elkészült, de annak befejezésére a városházára szánt összegből is „lecsíptek”. Az épület tervét Lechner Ödön budapesti műépítész készítette, a terveket az említett anyagiak hiányában Pekár Ferenc helyi műépítésszel módosíttatták, „olcsóbbá” tették. Az általa kivitelezett tervben nem szerepel a lépcsős feljáró, a második emelet (csak a toronynál), a park felé néző traktus lezárása. Az épület így is monumentális, az 54 méter magas torony egy középkori németalföldi városháza tornyának utánérzete. A régi (Szabadság/Avram Iancu téri) városházáról már 1876-tól átköltözött a hivatalok nagy része. (Arról az épületről az átköltözést követően szinte azonnal lebontották a veszélyessé vált tornyot.) 

A Törvényhatósági Bizottság első ülését az új díszteremben 1877. január 10-én tartotta Salacz Gyula elnökletével, arról az Alföld régiós napilap részletesen beszámolt. A Törvényhatósági Bizottság tevékenységéről, tagjairól (életrajzzal, fényképpel) 1904-ben és 1914-ben (a szabad királyi város cím odaítélésének 70. és 80. évfordulóján) egy-egy tartalmas kötet jelent meg. 

Aradon a közigazgatástól függetlenül igazságügyi szervek is működtek. Az Aradi Királyi Törvényszék szép eklektikus stílusú épülete 1892-ben készült el a Maros gátja mellett, az Erzsébet (most Milea) körúton. 1914-ben a törvényszék és esküdtszék elnöke dr. Fábián Lajos volt. A törvényszéken három ítélőtáblai bíró és 16 bíró tevékenykedett. Mellettük jegyzők és joggyakornokok működtek, de volt egy irodaigazgató, két román és egy német tolmács, több szakelőadó és telekkönyvvezető is. 

A történelmi Magyarországon és Erdélyben 1880 és 1919 között 63, Szlavóniában nyolc vármegye képviselte a középfokú közigazgatást, az összeköttetést a központi kormányzat és a járások között. A 6331 négyzetkilométer területű Arad vármegye (mint mindegyik az országban) közigazgatásának felépítése elvben megegyezett a szabad királyi városéval. A kormányellenőrzést a megyei főispán gyakorolta. Arad vármegye lakossága a 20. század első évtizedének a végén valamivel meg­haladta a 363 ezer főt. A hivatalos adatok alapján ebből 212 250 román, 71 894 magyar, 34 505 német, 5306 szlovák volt. A vármegye legfontosabb döntéshozó szerve a Törvényhatósági Bizottság volt. Székhelye az 1821-ben épített megyeháza, benne börtönnel, bírósággal, hozzá tartozó kertrésszel (parkkal). Ötven évvel a megyeháza felépítése után, 1870–1871-ben, az intézmény helyhiánya miatt ugyancsak a főúton (most 81. szám) felépült a megyeháza ikerépülete, amelybe a bizottságok egy része átköltözött. Ennek az épületnek az emeletén volt (van) egy tágas tanácskozóterem is. A bizottság 578 tagjának a fele (289) választott, a másik fele ugyanolyan számú virilista volt. Az érdemi munka a bizottságokban és választmányokban folyt. Ezek: közigazgatási, népnevelési, statisztikai, egészségügyi, jegyző-vizsgáló és közkórházi bizottság, valamint a központi és a bíráló választmány. A Központi Választmány elnöke a választott megyei alispán, a bíráló választmány elnöke a kinevezett főispán volt. A megye központi (fizetett) tisztviselői a következők voltak: megyei alispán, jegyzők, főszámvevő, főpénztárnok és ellenőr, iktató, levéltárnok, két tiszti ügyész, tiszti főorvos, számvevők, várnagy (lényegében ez a tisztség a mai gondnoknak/adminisztrátornak felel meg). 1914-ben a vármegye közigazgatásának a vezetői: főispán monyorói Urbán Iván báró, főispáni titkár Török Ferenc dr. szolgabíró. A fontosabb központi tisztviselők: alispán Dálnoki Nagy Lajos, főjegyző Schill József, másod-főjegyzők Boros Iván és Heppes Aladár, aljegyzők Darányi János és Jakabffy Gyula, tiszti főügyész Keresztes Gyula dr., árvaszéki ügyész dr. Prekupás Illés, megyei főorvos Borsos Béla dr., m. kir. állatorvos Soós Jenő. A vármegye törzsvagyonához tartozott a klasszicista stílusú két megyeház és egy kertrész, valamint vidéki épületek Pécskán, Világoson, Pankotán, Máriaradnán, Nagyhalmágyon, Kisjenőn, Borossebesen, Borosjenőn és Eleken. A vármegye 257 községét tíz járásba sorolták: Arad, Pécska, Világos, Ternova, Máriaradna, Nagyhalmágy, Borossebes, Borosjenő, Kisjenő, Elek. (A Trianoni béke után az Eleki járás nagyobb részét Magyarország kapta, de Arad megyéhez csatolták Tornyát, és Nagylakot, a kendergyári rész kivételével.) A járásokban belső tisztviselők voltak a főszolgabíró, járási szolgabíró, járási orvosok, állatorvosok. 

A vármegyében nyolc független területi járásbíróság működött, mégpedig Aradon, Borosjenőben, Kisjenőben, Körösbökényben (Buttyin), Máriaradnán, Nagyhalmágyon, Pécskán és Vingán. A járásokat a községek alkották, mindegyikben államilag fizetett jegyző tevékenykedett, feladata a hivatalos okiratok kiállítása volt. (Általános volt a vélemény, hogy a vármegyei közigazgatás alapját a jegyző képezte már a 18. századtól kezdve. Dr. Mülek Lajos jogász, újságíró szerint a jegyző „atyja volt a falunak, ki tanácsot oszt, rendet csinál és igazságot a vitázók között. A főbíró többször audiáltatta őt, de azért a jó jegyző nagy becsben állt az alispán előtt is.”) A választott településvezető a bíró volt, nem peres ügyekben, rendbontásoknál ő hozta meg az ítéletet a jegyző konzultálásával. A legtöbb községhez kisebb falvak és tanyák is tartoztak. A 19. század végéig valamennyi községnek saját postahivatala volt, távíróval felszerelve. A megyei telefonhálózatot 1896. július 8-án helyezték üzembe, kihasználva a már álló távíróoszlopokat. Azt követően a települések hivatalait telefonnal kötötték össze a megyeközponttal. (A városi, megyei, járási hivatalokban működhettek fizetett gyakornokok és segédhivatalnokok. Számukat a Törvényhatósági Bizottság állapította meg és a főispán hagyta jóvá.) 

* *

 *

A Törvényhatósági Bizottság

A városatyák ábécé sorrendben.

Választott tagok:

Avarty Imre, dr.Barabás Béla, Bene Gyula, Blaskovits Antal, Chirke Vilmos, Csécsi Imre, Dobró Pál, Domonkos Lajos, Don Konstantin, Faragó Rezső, Fetter Géza Frint Lajos, Fritz József, Fuchs Ignác, Glück Károly, Hehe Béla, Hoffmann Antal Dr.Issekutz László, Kernács Lajos, dr.Kabdebó János, Kiss Ferenc Kohn S. N., Kosztka Emil, dr. Leitner Ernő, Magyari Ferenc, Mandl Vilmos, Maresch Gyula, Meisztrovics János, Mittner József, dr. Mülek Lajos, Müller Károly Nachtneébel Ödön jr, Nagy Kálmán Dr. Nagy Sándor, dr. Nemesi Zsígmond, Nesnera Aladar, Nikolits Sándor, Ottenberg Tivadar, Probst Mihály, Rámer István, Révész Adolf Ring Géza, dr.Rosenberg Miksa, dr.Schuster Illés, Sebesy Ferenc, Sófalvi György, dr.Somló Ármin, Stankovits Miklos, Stanber József, Steigerwald Alajos, dr. Steinhardt Mór, dr. Szalay Arnold, Szalay Károly senior, Szántay Béla, Szántay Lajos, Szathmáry János, Szathmáry Károly, Szudy Elemér, Szabó Zoltán, Schwarcz Zsigmond, Tabakovits Emil, Tavrof József, Tedeschi Viktor, Tenner Lajos, dr. Tisch Mór, Varjassy Árpád jr., Varjassy Lajos, Vizer Lajos Wagner József, Valder Gyula, Zima Tibor.

A virilisek:

Andrenyi Károly, Avarfy Géza, Adler Andor, Bing Vilmos, Ring János, Bogdán Virgil, dr. Bolyos István, Braun Gusztáv, Cukor László, Dengl Lajos, Dengl Rezső, Dobiaschi József, Domány József, Éles Ármin, Farkas Sándor, dr. Fábry Sándor, Fodor Zsigmond, Földes Kelemen, Freud Fülöp, Funkelstein József, Gaál Ferenc, Glück Zsigmond, Goldschmidt Miksa, Goldschmidt Sándor, Gutzjahr Mihály, dr. Heitz Nándor, Hermann Gyula, Hajós Árnád, Kneffel Lajos, Kremmer József, Kremer Alajos, Kristyóry János, Kotsis, Lajos, Kronstein Vilmos, dr. Lengyel Manó, Lengyel Tivadar, Lukácsy Lajos, Mayer Miksa, Müller Gyula, Neuman Adolf senior, Neuman Adolf jr., Neuman Alfréd, Neuman Dániel, Neuman Samu, Neuman Károly, dr. Odray Antal, Upre Péter, dr. Pick Ernő, Reinhart Gyula, Reinhart Kálmán, Reisinger Ferencz, dr. Reisinger Sándor,
Robitsek Ágoston, dr. Rozsnyay József, dr. Schwarcz Hermann, Schwarcz Adolf, dr.Schwartz Jenő, Steiner Ferenc, Steiner Vilmos, Szalay Antal, Szabó Albert, dr. Tagányi Sándor, Tóth József, dr. Vajda István, Vass Mátyás, Vanicsek Ferenc, Wadovszsy Gusztáv, Weiler Rezső, Weisz Dávid, Weisz Márkus, Wittmann Károly.

Aradi Közlöny Nagy Képes Naptára 1910. évre, p. 64.

Szavazati joggal rendelkező tisztviselők

dr. Angel István – vicenotar, Csiky Károly – preşedinte orfelinat, Figus Albert – contabil adjunct, dr. Jegeci Károly – contabil adjunct, Joo Béla – comisar orfelinat, Kádas Kálmán – notar șef, Kilényi János – contabil șef, Kovács Vince – consilier, Lőcs Rezső – consilier, dr. Posgay Lajos – medic-șef 

Murády Álmos – tutore Reicher Károly – procuror general, Sarolt Domokos – căpitan orăşenesc, Szondy Béla – arhivar Vannay Gyula – consilier Varjassy Lajos – primar Virágh Lajos – inginer-șef Visi Ferenc – trezorier-șef Wieser Aladár – vicecontabil, Zubor Andor – vicenotar

Választókerületi tagok:

Első kerület: Chirke Vilmos – controlor sef MÁV Faragó Rezső – secretar șef al cercului comercianților. Fetter Géza – inspector șef MÁV Kohn SN – comerciant Dr. Mandl Vilmos -avocat Nagy Sándor – deputat Nemess Zsigmond – avocat Ring Géza – director general Casa de economii Rosenberg Miksa – avocat Révész Adolf – inspector șef ACSEV Sztankovits Miklós – director comercial MAV Schuszter Illés – medic Somló Ármin – avocat Steinhart Mór – avocat Tedeschi Viktor – proprietar 
Tisch Mór – medic șef Varjassy Árpád – inspectorul școlar regal Wagner József – industriaș 

Második kerület: Frint Lajos.- pastor evanghelic Glück Károly – industriaș Hoffmann Antal – comerciant, Hehs Béla – director casa economii Kosztka Emil – comerciant Leitner Ernő – medic Magyari Ferenc – negustor Maresch Gyula – negustor, Murády Álmos – tutore Nagy Kálmán – funcționar Nesnera Aladár – director școala profesională Ottenberg Tivadar – director general casa economii Sebesy Ferenc – industriaș, Szántay Lajos – arhitect, Stauber József – editor, Schwarz Zsigmond – comerciant. Szalay Károly – avocat Tabakovits Emil – arhitect, Vizer Lajos – avocat. 

Harmadik kerület: Blaskovits Antal – antreprenor, Csécsi Imre – pastor reformat Dobró Pál – fermier Don Konstantin – industriaș, Fritz József – hangiu Kiss Ferencz –funcționar, Meistrovics János Mülek Lajos – notar regal Müller Károly – deputat 
Nachtnébel Odon jr – inginer Prost Mihály – arhitect Sófalvi György – director școala populară Steigerwald Alajos – industriaș Szalay Arnold – avocat Szathmáry Károly – director uzine mecanice Tafrov József proprietar Zima Tibor secretarul adjunct al Camerei de comerț Varjassy Lajos secretarul-șef al Camerei de comerț 

Negyedik kerület: Avarfy Imre – medic Barabás Béla – deputat Bene Gyula – inspector MÁV

Aradi Közlöny Nagy Képes Naptára 1910. évre, p. 65

A virilis tagok adója és foglalkozása

Az adó összege koronában került kiszámításra A *-gal jelölt adóalanyok adója kétszer kerül kiszámításra.

Aradi Közlöny Nagy Képes Naptára 1910. évre, p. 67