Aradi egyesületek, civil szervezetek

Egyesületek és civil társaságok; kulturális, emberbaráti, társadalmi, sport egyletek Aradon. Ujj János által írt fejezet az „Arad halad!” c. kötetben. 

A kontinens nyugati részén elkezdődött polgárosodás folyamata a 19. század elején Közép- és Kelet-Európában is tért hódított. A napóleoni korszakot követően megindul a reformkor, még akkor is, ha a Bécsi Kongresszust követően a győztes nagyhatalmak, Ausztria, Oroszország és Poroszország egy ideig még terrorral igyekeztek megakadályozni azt (lásd dekabristák, karbonárik, magyar nemesi reformmozgalom), avagy hadsereggel fenntartani „a rendet”, mint tették Havasalföldön, Görögországban, Párizsban, avagy Sziléziában. A művészetekben a barokk és rokokó után rövid időre felkapott empire (császári) gyorsan eltűnik, megkezdődik a „neo”-korszak, elsőként a klasszicizmus, majd a romantika. Ez a nemzeti ébredések (görögök, lengyelek, belgák, olaszok, stb.) nagy korszaka szerte a kontinensen. 

A mi vidékünkön a leglátványosabb változás a városiasodás. A városok lakóinak száma hirtelen megnő. Arad lakossága három évtized alatt, 1848-ig eléri a 22 000 főt. És megindul a kamarai mezőváros külső átalakulása is: 1817-ben kikövezik az első utcát, a Templom (ma Lucian Blaga) utcát, majd megkezdődik a belváros rendezése. Tíz év múlva a városi tanács megszavazza az addig sötét utcák és terek éjszakai kivilágítását olajlámpákkal. 1868-tól a város közvilágítását már gázégőkkel biztosították. A század végére Arad is belépett a villanyárammal világított városok sorába. Szintén a polgárosodás eredménye volt az is, hogy 1869-től, a pest-budaival és a temesvárival szinte egy időben, megindult a közszállítás is, lóvasúttal lehetett végigutazni a zsigmondházai fahídtól egészen a gáji Neuman malomig és szeszgyárig. A polgárosodó életstílus a vármegyei nemesség életstílusát igyekezett lemásolni: ahogyan a nemesi kastélyokban, ugyanúgy hangversenyeket rendeztek a polgári szalonokban, és irodalmi találkozókat, felolvasásokat, bálokat tartottak. A birodalom minden városában az elegáns szalonokban a bécsi biedermeier stílusú bútorok megszokottá váltak. A társadalomban megindul a forrongás: civil szervezetek, társaságok alakulnak, a fiatalság sportolni kezdett, a közönség tájékoztatására megjelentek a lapok, folyóiratok, közkönyvtárak is nyíltak. (1867-ig Aradon kettő, ebből a nagyobbat a maga 30 ezer kötetével Krispin József hangszerkereskedő alapította és működtette. Neki köszönhető az Úri/Deák Ferenc/Eminescu utcában felépített előadóterem, a ma Prokopecz Emil nevét viselő asztalitenisz-csarnok is.) 1831-ben a megyei főispán, báró Orczy Lőrinc hathatós támogatásával meg­ala­kult az Első Aradi Polgári Lövészegylet. A megalakítás erkölcsi pátyolgatása mellett a báró úr 17 hold (mintegy 8,5 ha) területet is ajándékozott az Egyletnek saját városszéli erdejéből egy lőtér kialakítására. 1840-ig itt épült fel egy akkor európai színvonalú pavilon 14 lőállással a különböző fegyvernemek számára, valamint öltözőkkel. A lőtér mellett egy elegáns vendéglőt is nyitottak, ahol a versenyeket, edzéseket követően az urak eltölthettek néhány kellemes órát. Ebből a területből alakult ki a városi szabadtéri rendezvényekre használt Liget, amelynek nyugati része éppen az utóbbi években szinte teljesen beépült, a fás területet letarolták. A lőteret maga Ferenc József király és császár is kipróbálta egy aradi látogatása alkalmával Kövér Gábor lőmester társaságában. 

A lőteret a szövetségi erők 1944. július 3-i bombázásakor találat érte, néhány évbe telt, amíg rendbe hozták, de azóta is működik. Az aradi lőtérről számos kiváló sportoló képviselte sikerrel a várost, illetve ért el kiváló nemzetközi eredményeket, a jelenkorban még olimpiai bajnoki címet is. 

A város első jelentős kulturális megvalósítása a Zenekedvelők Egyesületének megalakítása volt. Orczy Lőrinc báró, megyei főispán kezdeményezésére 1833. május 1-jén alakult meg. Ugyancsak az ő javaslatára hozták létre az első zeneiskolát, a Konzervatóriumot. (A hivatalos neve: Aradi Hangászi Intézet, németül: Conservatorium der Gesselschaft der Musicfreunde.) Alapítói Daurer József, Markovits Ignác és Peter Nimsgern voltak. Közép-kelet Európa első zeneiskolájába tehetséges fiatalokat toboroztak Aradról és a régióból. A gyermekeket anyagilag támogatták, a vidékről származóknak biztosították elemi iskolázásukat is. A tanárok és diákok első közös koncertjét 1835. szeptember 19-én tartották a Fehér Kereszt szálloda nagytermében. Ugyanott, ahol később Liszt Ferenc és ifj. Johann Strauss, majd a román Elisa Circa, végül Johannes Brahms is koncertezett. 

A zeneiskola a század végéig működött, jeles diákjai is voltak. Közöttük volt Hubay Károly, a bu­da­pesti Nemzeti Színház koncertmestere, majd karnagya, Hubay Jenő zeneszerző é­des­apja. A konzervatórium egyik igazgatója, Böhm Gusztáv a Milánói Scala o­pe­ra­ház zenekarában játszott. A város történetének egyik legjelentősebb eseménye a szabad királyi városi cím elnyerése volt 1834-ben. A témát a könyv más fejezetében részletesebben is taglalják, ezért itt nem térünk ki rá, csak megemlítjük, hogy az esemény fel­gyor­sította a polgárosodás folyamatát is. Polgári kezdeményezésre alakult meg 1834-ben az Aradi Első Önkénytes Tűzoltó Egylet. Az első ilyen jellegű szervezet az előző században alakult meg Párizsban, 1829-ben pedig Bécsben. Valószínűleg az aradi igen előkelő helyet foglal el ebben a sorban a kontinensen. Az első parancsnoka Ritt Pál kalaposmester volt. Már a megalakulást követő évben egy komoly robbanásveszélytől mentette meg a belvárost. 1849 után az Egylet a Kálvin János utcai lovaslaktanyába költözött, közel másfél évszázadon keresztül ott volt a székhelye a Flórián kápolna és a Víztorony szomszédságában. A tűzoltók a katasztrófavédelmen (tűz, árvíz) kívül biztosították a rendet a színházi előadásokon, bálokon, sorfalat álltak rendezvényeken. A nagy népszerűségnek örvendő tűzoltóbálok bevételét a felszerelés korszerűsítésére, a lovak ellátására, az egyenruhára fordították. 1910-ben a helységben a tűzőrség egy főparancsnokból, egy alparancsnokból, nyolc városi (fizetett hivatásos) és 36 önkéntes tűzoltóból állt. Az Egyesület egy évszázados történetét az önkéntes parancsnok-krónikás, Záray Jenő írta meg és adta ki 1934-ben, Száz év az emberi élet- és vagyonmentésben címmel. 

Az Osztrák Birodalom belügyminisztere után elnevezett Bach-korszak az ön­kény­u­ralom időszaka volt. Az 1850-es években a hatóságok minden kez­de­mé­nye­zés­ben rosszat gyanítottak, ezért megtiltották a szervezetek, társaságok működését. A közművelődési jellegű társaságok közül még az 1830-ban alakult, kifejezetten polgári jellegű Aradi Kaszinó Egyesület is feloszlott. Csak 1860 novemberében alakult újjá, de akkor mint a szellemi, társadalmi, közművelődési és politikai élet egyik élesztő kovásza. Az egyesület, mint az angol klubokban, olvasó- és játéktermet tartott fenn, továbbá könyvtárat is. Csak a társadalom elitje lehetett a tagja. Hasonló célú volt a kereskedőket egybefogó Lloyd Társaság is, amelynek szecessziós stílusú székházát a 20. század elején Szántay Lajos tervezte a főútra. Akkoriban sorra alakultak a különböző nemzetiségek kulturális-társadalmi szervezetei. 1863-ban az aradi románság létrehozta az ASTRA kulturális szervezet aradi részlegét, majd az osztrák-magyar kiegyezést (1867) követően az Aradi Nemzeti Egyesületet a helyi nemzeti hagyományok ápolására. Hasonló célú volt a Progresul (Haladás) Egyesület is, amely tizenhat éven keresztül terjesztette a román műveltséget a vármegyében. 

1881 januárjában a sajtóban meghirdetett alakuló ülésre mintegy ötven jeles a­ra­di polgár jött össze a városháza kistermében, ahol elhatározták egy magyar köz­mű­ve­lődési társaság megszervezését. Az Aradi Kölcsey Egyesület alakuló ülését április 24-én tartották, amikor elfogadták az alapszabályzatot. Egyesületi elnöknek Tabajdi Károly főispánt választották meg. Az egyesület igen népszerű lett a városban és a megyében, tagsági díjat fizető tagjainak a száma az első világháborúig meghaladta a háromszázat. Az elkövetkező években sorra alakultak a különböző osztályok: i­ro­dal­mi, zenei, történelmi, tudományos. Hetente különböző témakörökben elő­a­dá­sokat tartottak elsősorban a Főgimnáziumban és a Fehér Kereszt szállodában. Lét­re­hoztak egy közkönyvtárat is, annak leltárát minden évben közzé is tették. Az első évtől kezdve évkönyvet adtak ki, abban közölték az év folyamán elhangzott leg­ér­dekesebb előadások szövegét, a jelesebb eseményeket, a könyvtár helyzetét, a vagyoni jelentést, valamint a tagok teljes névsorát. (Az elhalálozott jeles tagokról terjedelmes nekrológban emlékeztek meg.) Az Egyesület maradandó megvalósításai közül néhány mindenképpen kiemelendő. Az egyik az 1848-49-es ereklyemúzeum létrehozása volt. Az 1849. október 6-án a várban kivégzett vértanúkkal kapcsolatos tárgyak gyűjtését a negyven éves gyászévfordulóra kezdték el. A több ezer összegyűlt igen értékes tárgyi ereklyéből 1893-ban nyitották meg a kiállítást a városi színház második emeletének nyolc termében. A múzeum a város egyik látványossága lett, jelenleg a harmadik leggazdagabb 1848–49-es gyűjteménnyel rendelkező múzeum a Kárpát-medencében. 

A Kölcsey Egyesület hozta létre az ún. Monográphia Bizottságot. A bizottság jeles szakembereket, ismert tudósokat bízott meg avval, hogy szakterületükön meg­ír­ják a vármegye monográfiáját. A monumentális munkából elkészült és kiadták a növény- és állatvilágról (dr. Simonkai Lajos), közgazdaságról, közigazgatásról és közművelődésről (dr. Gaal Jenő), a vármegye történetéről (Márki Sándor), nép­raj­záról (dr. Bartucz Lajos, dr. Kollarov M. István, dr. Somogyi Gyula), illetve a városról és a vármegye községeiről (dr. Somogyi Gyula) szóló köteteket. Egyedül a földrajzi rész nem készült el. Mindmáig ez a megye legátfogóbb monográfiája, az utána megjelentek ezek kiegészítéseként használhatóak. 

Mindenképpen meg kell említeni azt a tényt is, hogy a Kultúrpalota felépítésének tervét is az Egyesület kezdeményezte. A pályázatra beérkezett és díjazott pályamunkák ötvözéséből végül Szántay Lajos műépítész készítette el a végleges tervet. A hármas funkciót (koncertterem, ereklyemúzeum, közkönyvtár) betöltő monumentális é­pü­le­tet 1913. október 25-én egy kétnapos ünnepségen avatták fel, s lett az aradi kultúra egyik fellegvára mindmáig. 1949-ig, a kommunista éra kezdetekor történt betiltásáig ebben volt a Kölcsey Egyesület székhelye. A Kultúrpalota koncertterme Európa egyik legjobb akusztikájú termének számított, benne a 20. század kiváló zenészei koncerteztek, mint Bartók Béla vagy George Enescu. (A Kultúrpalota építésének történetét lásd az egyesület 1914-15-ös Évkönyvében Rudnyánszky Endre tollából.) 

A Kölcsey Egyesület zenei tagozatát 1883-ban hozták létre. Elnöke Institoris Kál­mán, a volt operaénekes, a város későbbi polgármestere lett. Koncertjeiket a Deák Ferenc (most Eminescu) utcai Krispin teremben, valamint a Fehér Kereszt szál­loda téli kertjében tartották. Olyan sikerrel szerepeltek, hogy felmerült egy ál­lan­dó filharmonikus zenekar létrehozásának lehetősége is. 1890. október 6-án, a Szabadság-szobor leleplezésekor több zenekar tagjainak kíséretével az egyesített kó­ru­sok adták elő Mozart Rekviemjét. Olyan sikerrel, hogy azt követően mintegy háromszáz tagból és pártoló tagból megalakult az Aradi „Philharmonia Egyesület” Vajda Lajos hegedűs elnökletével. Első hangversenyüket 1891. január 21-én a Fehér Kereszt szállodában tartották Höszly Jakab dirigálásával. Az Egyesület fennállásának 25. évfordulójára dr. Wágner József egyesületi titkár szerkesztésében egy tartalmas, nagyon jól illusztrált, közel száz oldalas kiadvány látott napvilágot 1916-ban. Az amatőr zenészekből álló kiváló együttes (a fúvósokat a mindenkori helybeli katonazenekar tagjai biztosították) 1949-ig, az Aradi Állami Filharmónia megalakulásáig működött a Kultúrpalotában, a városban a szimfonikus zene színvonalas ápolója volt, de közreműködött zenés színházi előadásokon, templomi ünnepségeken is. 

Az egyesületek száma a századfordulón látványosan emelkedett. 1894-ben 39 e­gye­sü­let volt bejegyezve a vármegyében, tizenöt évvel később ez a szám meg­ha­lad­ta a hetvenet. A 19. század második felében Aradon is sorra alakultak a különböző sportegyesületek: kerékpározás (1870), korcsolya (1874), evezés (1890). Az első olyan sportegyesület, amelynek több szakosztálya létezett, az 1879-ben alakult Aradi Torna Egylet volt. A népszerű egyesület elsősorban a fedettpályás ágakban jeleskedett (torna, vívás, birkózás, teke). A sportegylet 40 tagú küldöttsége a millenniumi országos tornaversenyen sikerrel képviselte a várost. 

Sporttörténeti eseménynek számít az a tény, hogy 1899-ben Aradon is létrejött egy futballegyesület, amelynek csapata előbb Budapesten játszott egy (állítólag győztes, ugyanis nem számolták a gólokat) mérkőzést egy egyetemi csapattal. Ugyanabban az évben, augusztus 15-én került sor arra a mérkőzésre, amely az előbb említett meccs visszavágójának számított. A játék a Vagongyár háta mögött, a Liget szélén kialakított pályán zajlott le. A meccset a budapesti műegyetemisták nyerték. Úgy tartják számon, hogy ez volt az első labdarúgó találkozó a mai Románia területén. A magyar sportolók (elsősorban Hajós Alfréd úszó) sikerei az első újkori o­lim­pi­án (Athén, 1896) mindinkább a szabadtéri sportágakra terelték a figyelmet. Ez­ért 1899. augusztus 29-én az aradi sportbarátok egy csoportja megalakította az A­ra­di Athletikai Clubot (AAC) atlétika, futball, torna, vívás, tenisz, úszás, teke, kor­cso­lyá­zás, céllövészet, hazena (kézilabda) szakosztállyal. Az AAC fából készült, fe­dett tribünnel rendelkező stadionját 1903-ban avatták fel a városliget szélén. Az e­gye­sü­let kiváló sportbázissal rendelkezett: öltözők, melegvizes tusolók, edzőpályák, sa­la­kos futópálya, ugrógödör, tekepálya állt a versenyzők rendelkezésére. Kiváló fi­a­tal sportolókat nevelő egyesület volt. A klubot 1940-ben a hatóságok politikai o­kok­ból betiltották. A második világháború után ez lett az Aradi CFR, majd a Va­go­nul pályája. A stadion köré félkör alakú lelátót is építettek, ott A és B osztályú lab­da­rúgó találkozókat, atlétikai- és salakmotor-versenyeket bonyolítottak le. A sport­komplexumot a 21. században számolták fel, helyére bevásárló-központokat emeltek.  Ugyancsak 1899-ben az ATE vezetőinek egy csoportja 41 aláírással kérvényt nyújtott be a vármegyéhez, s kieszközölte az Aradi Hegyvidéki Turista Egyesület megalakítását. A november 11-én összeült alapító ülés megszavazta a szervezeti szabályzatot, elnöknek Tedeschi Viktort választotta meg. Már a megalakulást követő évben 14 kirándulást és természetjárást szerveztek, amelyen 250-nél többen vettek részt. Egyike volt a legnépszerűbb egyesületeknek Aradon. A Zaránd és a Bihari hegység turisztikai feltérképezését seprősi Czárán Gyula végezte. 

Az első világháborúig megalakult sportegyesületek közül ki kell emelnünk még az Aradi Munkás Torna Egyletet (AMTE), a város román nemzetiségű polgárai által támogatott Gloria, illetve a zsidó sportolókat tömörítő Hakkoah sportklubot. Az első két említett egyesület futballcsapata a két világháború között megindult román nemzeti bajnokság első osztályában szerepelt, míg a Hakkoah az izraelita sportolóknak nyújtott sportolási lehetőséget. Közülük több jeles atléta, teniszező, tornász került az országos sportélet élvonalába. Kevesen tudják, hogy a háromszoros egyéni világbajnok műkorcsolyázó, Mérai-Horváth Ofélia (Opika) (1889–1977) Aradon született, innen indult fényes karrierje az 1910-es években, amelyet az első világháború kitörése tört kettőbe, megakadályozva a kiváló sportolót abban, hogy olimpiai bajnoki címet is szerezzen. 

*  *  *