Az aradi egyházak

A római katolikus egyház, a református egyház, az evangélikus lutheránus egyház, az izraelita egyház, az ortodox egyház. Ujj János által írt fejezet az "Arad halad!" c. kötetben

Római katolikus

 A csanádi egyházmegyét Lonovics József püspöksége idején (1834–1848) szervezték át jelentősen, a századfordulóig az egyházmegye felépítésében lényegében alig, csak elnevezésében változott. Az akkori elrendezés szerint Arad vármegye területén három esperességet alakítottak ki. Az aradi felső kerülethez (később eleki) tartozott Elek, Kisjenő, Szentmárton, Kisiratos, Kevermes és Tornya. Az aradi alsó kerület (később pécskai nevet viselő) magába foglalta Pécskát, Aradot, Arad-várat, Glogovácot, Újpanádot, Gyorokot, Máriaradnát és Odvost. Az arad-hegyaljai (vagy pankotai) esperesség magába foglalta Szentannát, Világost, Pankotát, Borosjenőt, Buttyint (Körösbökényt) és Menyházát. Arad városának lakossága a 19. század utolsó évtizedében már meghaladta a negyvenkét ezret. Szentkláray Jenő egyháztörténetében szereplő kimutatás szerint a település lakosságának mintegy fele római (19 161) és görög (767) katolikus vallású volt. A római katolikus hívők túlnyomó többsége a belvárosi plébániához tartozott. Annak a 18. század második felében épült, jó esetben 1200 hívő befogadására alkalmas templomán kívül a város területén felszentelt templom volt még a ferences rendi a várban (1781-ben szentelték) és a Boldog Gizella (Szent István király felesége) tiszteletére 1858-ban Gáj városrészben emelt. Ez utóbbit Csajághy Sándor megyéspüspök május 9-én szentelte fel. Csak ünnepekkor használták a Kálvin János utcában 1752 óta álló, a tűzoltók védőszentje tiszteletére emelt Flórián-kápolnát, illetve vasár- és ünnepnapokon a Ferenc téren álló városi kórházban felépített (1835) nyílt (tehát a környék hívői által is látogatható) kápolnát, valamint a megyeházi börtönben kialakítottat. Ugyancsak esetenként tartottak istentiszteletet a temetőkápolnában is. A vári templom kivételével valamennyiben a minorita papok teljesítettek szolgálatot, közülük kerültek ki a városi plébánosok is. A minorita rendházban legkevesebb 12 atya lakott, de ismerünk olyan időszakot is, amikor a számuk elérte a 20-at. (Újarad a 19. században közigazgatásilag Temes vármegyéhez tartozott, egyházilag önálló esperesség központja volt.) Nem véletlen, hogy a nagy hívőszám miatt a városi plébániák számának növelése már néhány évtizeddel korábban felmerült. 1880 után még gyűjtés is indult egy új templom és paplak építésére, de végül a begyűlt összeget a város másra fordította. 

1895-ben Csák Alajos Cirjék került a belvárosi plébánia élére. Felmérte, hogy a régi templom nem tudja befogadni a híveket, ezért engedélyt kért és kapott minorita feletteseitől egy új templom felépítésére. Akkorra a város adósság-törlesztéseiből, egyházi földek eladásából, valamint Bonnáz Sándor csanádi püspök adományából olyan jelentős összeg gyűlt össze, hogy fontolóra lehetett venni egy új templom felépítését. Az új templom tervének elkészítésével Tabakovits Emil Milánt, a kiváló aradi műépítészt bízták meg. Az ő terve a római Szent Péter bazilika koncepciójából ihletődött. A barokk stílusú régi templomban 1902. június 8-án celebrálták az utolsó misét, három napra rá utoljára meghúzták a harangokat, s megkezdődött a bontás. Az építkezés alatt a hívőknek egy Kölcsey (most Ilarie Chendi) utcai teremben tartották az istentiszteleteket. Szeptember 25-én a régi templom szentélye alatt megtalált csontokat összegyűjtötték, majd az új templom alapjában kialakított sírboltban helyezték el. Az új templom 43 méter hosszú, szélessége 17, belmagassága 19 méter. A telek adottságait figyelembe véve a műépítész a főbejárathoz egy kör alakú előcsarnokot tervezett, s ebből 45 fokos szögben nyitotta a templom hajójához a bejáratot. Az előcsarnok fölé épített kupolán lévő kereszt 56 méter magasban áll, ez mindmáig a város legmagasabb pontja. A templomban a 13 műmárvány oszloppárt az aradi vértanúk tiszteletére tervezték, a templom előterében elhelyezett, a felépítéskor rögzített emléktábla is ezt a tényt igazolja. 

Az építkezést Frick József mester vezette. A munka olyan szervezetten és len­dü­letesen haladt, hogy 1903. október 6-án, a vértanúk napján a még nem teljesen kész épületben szentmisét celebráltak. A belső díszítés munkája Lohr Ferenc és Bogdánffy Pauli Erik érdeme, míg a hatalmas méretű, Szent Antalt és a gyermek Jézust ábrázoló oltárképet a kor egyik legismertebb festője, Vastagh György készítette. A jobb oldali mellékoltárokon a régi templom Schissler Ferenc készítette barokk képei láthatók. Az előcsarnok falában helyezték el a régi templom latin nyelvű tábláját, amely annak állít emléket, hogy VI. Pius pápa és II. József király megegyezett az Erzsébetről elnevezett minorita rendtartomány vezetéséről. A bejárat felett Michelangelo Piéta című mesterművéből ihletett, annál nagyobb méretű szoborkettős található. 

A templom előtti téren, a színház előtt már 1901-ben felavatták a 13 méter magas, kőből és bronzból készült Szentháromság szobrot, Róna József, kora neves szobrászának alkotását. A művész az oszlop alján helyezte el a bronzból készült Atyaistent és az egyház győzelmét, a diadalt jelképező Fiúisten alakját, míg a szobor felső részén található a Szentlélek úristen galamb képében. Isten aradi hajlékának felszentelését Glattfelder Gyula csanádi megyéspüspök végezte 1911-ben. A templom orgonáját a temesvári Wegenstein Lipót kivitelezte, a maga 40 regiszterével a város legnagyobb ilyen hangszere. A jelentősen nagyobb templomra azért is szükség volt, mert a római katolikus hívek száma is jelentősen növekedett, az 1910-es népszámlálás szerint a városban 33 018 személy vallotta magát e felekezet hívének. A gazdag hitéletet, a különböző vallási szervezeteket (kongregációk) a minorita tisztelendők irányították. Évente az első áldozó gyermekek száma több százat is elért, a püspöki bérmáláskor pedig még az előcsarnokban is kígyózott a fiatalok sora. A város kerületeinek római katolikus templomai (Mosóczy-telep/Grădiște, Mikelaka, Séga, valamint a Szilvás telepi) a két világháború közötti években épültek. A görög katolikus hívők számára 1912–1913-ban a Deák Ferenc (ma Eminescu) utcában épült fel a Fenyves Károly és Codilla Sándor építészek tervezte kéttornyú templom. Amikor a kommunista hatóságok 1948-ban egy tollvonással megszüntették a görög katolikus egyházat, templomot a görög keleti egyháznak adták át, jelenleg is annak tulajdonában van. 

Kálvinista (református)

 A törökök kiűzését követően az osztrákok katolicizáló politikája miatt csak nagyon lassan alakult újra a korábban virágzónak mondható protestáns hitélet a visszahódított területeken. Arad városában 1782-ben is csak 9 protestánst tartottak számon. A helyzet II. József uralkodásától kezdve változott, amikor a vármegyében megengedték az üldözött felvidéki és csehországi protestánsok letelepedését. A betelepedéseknek, valamint annak köszönhetően, hogy a protestánsok bátran bevallhatták és gyakorolhatták vallásukat, számuk a hivatalos kimutatásokban is jelentősen növekedett. A 19. század elején a számuk a vármegyében 6750, a század közepén több mint 11 000, a végén pedig már több mint 20 ezer volt. 

Aradon 1829-ben telepedett le az első tiszteletes, Csernátoni Vajda Péter, aki a Templom (ma Lucian Blaga) utcában kibérelt egy termet az istentiszteletek tartására. Rövid idő múlva innen átköltöztek egy tágasabb terembe, amelyben immár iskolát is működtettek. 1839-ben a gyülekezet megvette azt a telket, amelyen a református templom áll. 

1847-ben Bittó Sándor tiszteletes szolgálata idején megkezdték a tem­plom építését, amely a forradalom és szabadságharc miatt elhúzódott. A fél­ig kész épületet a szabadságharc i­de­jén még szükségkórházként is hasz­nál­ták. Fábián Gábor (1795–1877) a­ka­dé­mi­kus, műfordító főgondnok Sárosy Gyula (1816–1861) költő, író és Buday Jonathán presbiter áldásos te­vé­kenységének is köszönhetően (előadói körútjaik bevételét a templom építésére ajánlották fel) a barokk stílusjegyeket viselő templomot 1852-ben szentelték fel. (Bővítését egy imateremmel az 1920-as években Szántay Lajos mű­é­pí­tész tervei alapján végezték.) Nem véletlen, hogy az egykori tudós, i­ro­dal­már főgondnokra jelenleg a bejárati elő­tér­ben leleplezett emléktábla (1995), valamint a templom előtti kis zöld­ö­vezetben felállított mellszobor (2008, Kocsis Rudolf szobrászművész bronzalkotása) is emlékeztet. 

A város fejlődésével a református hívők száma is jelentősen megnövekedett. Az 1910-es népszámlálás szerint az aradi gyülekezet már 7661 lelket számlált. A főgondnoka Fábián László főispán volt. (A városban csak egyetlen gyülekezet működött, a gáji és a Mosóczy-telepi később alakult.) A gyülekezet egyik legjelentősebb papja a hosszú élettel megáldott Csécsi Imre (1862–1959) volt, aki 1897-ben megírta és kiadta az aradi gyülekezet történetét. (Mellette mindig egy segédlelkész is tevékenykedett.) 

1901-ben a református templomban ő eskette össze Purgly Magdolna sofronyai grófnőt Nagybányai Horthy Miklós sorhajóhadnaggyal, a későbbi magyar kormányzóval. Az akkor mondott ünnepi beszéde valamennyi aradi lapban megjelent. A esküvő egyike volt a kor legjelentősebb helyi társadalmi eseményének. Az évente tartott emlékezetes konfirmáción mindig több tíz fiatal tett bizonyságot hite és egyháza mellett. 

Az ágostai evangélikus-lutheránus egyház

 Az ágostai hitvallású lutheránusok a 18. században kezdtek betelepedni a megyébe, de csak a 19. század elején nőtt akkorára a számuk, hogy önálló imatermet tartsanak fenn a városban, majd két házhelyet vásároljanak a Thököly téren. A gyülekezet papjai közül Nikodém János 25 évet szolgált, valójában ő számít a gyülekezet megalapítójának. A közösség 1877-től már felekezeti iskolát működtetett a városban. 1881-ben került a gyülekezet élére Frint Lajos, aki elévülhetetlen érdemeket szerzett a hívők egybegyűjtésében és a templomépítésben is. 

Az evangélikus egyház házhelyet vásárolt a főúton, azon felépült a lutheránus palota, míg közvetlenül a főúton megépült az Úr hajléka. A létesítmény felépülése a kicsiny gyülekezet (a városban alig több mint 2000 hívőt számlált) Istenbe vetett töretlen hitét, optimizmusát, s hatalmas anyagi erejét bizonyítja. A hitközség egyik legjelentősebb anyagi támogatója a Purgly család volt. A tervező Szántay Lajos, a város egyik legismertebb műépítésze, a kivitelező pedig ezúttal is a minorita templom építkezésénél jeleskedő Frick József volt. A terv elkészítésekor Szántaynak figyelembe kellett vennie a telek szűk adottságait. Ezért választotta az égre törő neogótikus stílust. A 46 méteres toronnyal, melléktornyokkal rendelkező épület két év alatt készült el. 

Az épületen a tervező összhangba hozta az égetett tégla vörös színét a faragott homokkő sárgájával. A belső összhangot a mellékhajók és a színes ólomüveg ablakokon beáradó fény biztosítja. A templom harangjait az aradi Hönig Frigyes híres harangöntödéjében készítették. A templom ünnepélyes avatására 1906-ban került sor, amikor Institoris Kálmán, az építkezést elkezdő korábbi polgármester ünnepélyesen átadta az épület kulcsát Sárkány Sámuel erdélyi püspöknek. A hosszú életű templomépítő Frint Lajost (1850–1940) áldásos munkásságáért az erdélyi lutheránus egyház szuperintendensének választották meg. 

Az izraelita egyház

 Az első két zsidó kereskedő letelepedését a 18. század elején engedélyezte a város vezetése. Első halottaikat a Maroson túl kijelölt temetőbe helyezték nyugalomra. Amikor az új vár építése elkezdődött, a zsidó temetőnek új helyet jelöltek ki a város északi részén, a későbbi Új-(Mosóczy)telepen (Grădiște). Az első rabbit 1764-ben választották R. Rachanan személyében. A hitközség reformátor főrabbija, Chorin Áron (1789–1844) kieszközölte a zsinagóga felépítésének engedélyezését (ma is áll), ugyanabban az épületben iskolát is alapított a zsidó gyermekek számára. Utóda, Steinhardt Jakab először tartott magyar nyelvű istentiszteletet a zsinagógában (1845. ápr. 28.). Rosenberg Sándor főrabbi (1885–1909) idejében az aradi hívők száma je­len­tő­sen megnövekedett, 1910-ben, a népszámláláskor a városban 7811 személy val­lot­ta magát izraelitának. Túlnyomó többségük viszont a magyart jelölte meg anya­nyel­vének. A hitközség elöljárósága két elnökből, iskolaszéki elnökből, két hitközségi képviselőből és három zsinagógai elöljáróból állt. A tisztviselői karba tartozott a főrabbi, főkántor, jegyző, pénztárnok, hittanár, karvezető, orgona-mester és előimádkozó. Rosenberg utóda dr. Vágvölgyi Sándor főrabbi lett. 

A 20. század elején az aradi zsidóság körében tért hódított az ortodoxia (óhitűség). Az ortodox felekezetűek megszerezték egy új zsinagóga felépítésének engedélyét (a Dömötör László tervezte épületet csak a két világháború között fejezték be a Báthory, mostani Cozia utcában), majd 1905-től főrabbit is választottak Schreiber Ioachim személyében. Utóda nem volt a főrabbi székben. Arad megyében nagyobb számú izraelita közösség élt Pankotán (főrabbija is volt), Pécskán, Csermőn, Kisjenőn. 

Az ortodox egyház

A középkori görögkeleti egyház szervezetéről, felépítéséről nincsenek do­ku­men­tu­mok. Írásbeli feljegyzések csak a 18. századból léteznek. Amikor az osztrák birodalomnak sikerült vissza­fog­lalnia e területeket a törököktől, két erős or­to­dox közösség jött létre: egy román és a Maros-Tisza határőrzónába települt szerb. Az utóbbiaknak építtette fel Jovan Techelija kapitány 1702-ben a Péter és Pál apostolok tiszteletére felszentelt, ma is álló templomot (ez a város legrégibb é­pü­le­te), míg a román közösségnek meg­épült a Keresztelő Szent János tiszteletére felszentelt templom a Moise Nicoară Fő­gim­názium mai helyén. 

1706-ban Aradon Isaia Diaconovici vezetésével megalakult a görögkeleti püspökség, amelynek é­lé­re 1829-ig szerb, azt követően román nem­zetiségű püspököket választottak. 

Az első román püspök Nestor Ioanovici (1829–1830) volt. A román közösség megerősödését mu­tat­ja, hogy már 1721-től román nyelvű is­kola működött a településen. A város lakosságának vallási hovatartozása: 1777-ben a csanádi római katolikus püspökség kimutatása alapján 5595 ortodox román és szerb, illetve 2434 római katolikus magyar és német hívőt számláltak meg. (Nem véletlen, hogy 1769-ig két városháza működött: a szerb és a német.) A város román értelmiségének erős befolyására következtethetünk abból, hogy 1812-ben császári és királyi engedéllyel a városban nyílt meg az első román tanítóképző, a Preparandia, majd 1822-ben a görögkeleti teológia is. A román görögkeleti templom közelében, a Püspök (ma Nicolae Bălcescu) utcában lakott a püspök. Az időközben a Maros félszigetén felépült új vár (1763–83) közelsége miatt az osztrák hatóságok nem engedélyezték a templom karbantartását, annak áthelyezését sürgették. Az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc idején az osztrák hadsereg fél éven keresztül lőtte a várost, amely következtében a templomot olyan súlyos károk érték, hogy Procopie Ivașcovici püspök idején a templomot lebontották (az osztrákok kártérítést is fizettek 43 976 forint értékben). 

Az ortodox egyház területet vásárolt ez egykori Tököly kertben, s itt Czigler Antal műépítész tervei alapján 1861 és 1870 között felépült a püspöki katedrális. A templom szentképfalát (ikonosztáz) Nikola Alexics aradi festőművész készítette. A román értelmiségiek terve szerint a templmot övező épületben kellett volna megnyílnia egy román nyelvű egyetemnek is, de erre nem került sor. Az épületekben a tanítóképző és a teológia kapott helyet. A püspöki székhely időközben átkerült a Püspökség (Episcopiei/Batthyány) utcába, ahol most is található. Az egyházkerület élén mindig egyházirányításból jól felkészült vezetők álltak, közülük Ioan Mețianuról utcát neveztek el a városban. 

Iosif Ioan Goldiș püspök (1899–1902) a helyi királyi főgimnázium tanára tudós nyelvészként a Román Tudományos Akadémia levelező tagja volt. Az első világháború végéig a városban csak a püspöki katedrális és Gájban egy templom szolgálta az ortodox híveket. A görögkeleti egyházból még a 18. század elején kivált unitus (görög katolikus) egyháznak két temploma volt a városban: az Eminescu (Deák Ferenc) utcában és Ségában, a Pécskai (Aurel Vlaicu) úton. Az esperesség egy átjáróházban (az Eminescu/Deák Ferenc és a Lucian Blaga/Templom utcák között), saját épületben volt. (1989 után az újraalakult egyház ugyanezt kapta vissza.) A templomokat és az esperességet 1949-ben a kommunista hatóságok elkobozták, az egyházat rendelettel betiltották, azt beolvasztották a görögkeleti egyházba. A két világháború között, a város nemzetiségi összetételének jelentős megváltozásával, megkezdődött az ortodox templomok építése a városkerületekben is. Gájban a román hívők a 18. században a szerb Oszlopos Szent Simon kolostorba jártak, csak a század végén épült fel saját templomuk. Ómikelakán ugyan már a 18. században épült ortodox templom, de a község közigazgatásilag 1925-ig nem tartozott Aradhoz. Különben Galsai Kovách Ernő honvédőrnagy Aradvár és Aradváros ostroma 1848–49-ben című visszaemlékezésében dicsérően említette ennek a templomnak a papját (Eutimie Novac), mint az ostromló forradalmi sereg egyik támogatóját. Ez év után az újmikelakaiak is kérvényezték egy saját egyházközség létrehozását, s evvel együtt egy új templom építését. Azt követően Séga és Mosóczy telep (Grădiște) románsága is hasonló kérést terjesztett elő, s jóváhagyást kapott az építkezésre. 

1944-ben a városban kilenc román és két szerb nyelvű görögkeleti templomban szolgálták a Mindenhatót. A 21. században az aradi püspökség érsekségi rangot kapott, a katedrálisát a Hegyalja téren építették fel és szentelték fel a Szentháromság tiszteletére. Az érseki címet Ft. Timotei Seviciu viseli.