A budapesti országgyűlés prominens tagjainak, köztük a Román Nemzeti Párt és a Munkáspárt román nemzetiségű tagjainak rövid életrajza.

ANDRÁSSY GYULA GRÓF. (Pártonkívüli 67-es. — Nagymihály kerület.)  

Néhai Andrássy Gyula gróf, volt miniszterelnök és külügyminisz[1]ter ifjabb fia, született 1860. június 30-án. Tanulmányait befejezve, a diplomáciai pályára lépett s a konstantinápolyi és berlini nagykövet[1]ségeknél mint attasé működött. A 4. sz. huszárezred tartalékos had[1]nagya. 1884-ben a csikszentmártoni választókerület szabadelvüpárti programmal országgyűlési képviselőjévé választotta. 1893-ban a Wekerle[1]kabinet megalakulása után, Hieronymi Károly belügyminisztersége alatt államtitkárrá neveztetett ki, Tisza Lajos gróf halála után pedig elfog[1]lalta a Felség személye körüli miniszteri tárcát. A kormánynak 1895. január 15-én bekövetkezett lemondása után élénk részt vett az egyház[1]politikai reformjavaslatok végleges elintézésében. A Bánffy-kormány alatt ő és Tivadar bátyja voltak az összeférhetetlenségi kérdés körül támadt mozgalom zászlóvivői. 1898. végén, az obstrukció alatt, a Tisza[1]lex benyújtása után ő is kilépett a szabadelvüpártból és csatlakozott a disszidensekhez. Nagy szerepe volt a pártközi megegyezés létrejöttében és Csáky Albin gróffal együtt ő volt megbízva azzal, hogy a pártközi megegyezés feltételeit Bánffy báróval közöljék. Bánffy lemondása után visszatért a többi disszidenssel együtt a szabadéivüpártba. 1898-ban az Akadémia levelező tagjává választotta, 1899-ben v. b. 1.1. lett. 1896-ban, miután megvált a miniszteri tárcától, megírta „A kiegyezésről" szóló nagy munkáját, melyben Deák Ferenc alkotásának lényegét fejtegeti ugy történelmi, mint politikai szempontból. Müvét a Tudományos Aka[1]démia a Bródy-féle 6000 koronás díjjal koszorúzta meg. Még nagyobb feltűnést keltett második történelempolitikai munkája, mely „A magyar állam fenmaradásának és alkotmányos szabadságának okai" cimen jelent meg. Az országházban 1904. november 18-án lefolyt események után elsőnek lépett ki a szabadelvüpártból. Az 1905. évi választások eredménye az ellenzéki koalíció többségre jutása volt, mely a Tisza[1]kormány lemondását vonta maga után. Ekkor Ő Felsége elsőnek hivta meg magához és megbízást adott neki, hogy a pártoknál a válság megoldása tekintetében tájékozódjék s ezen küldetéséből kifolyólag a válság folyama alatt mint homo regius több izben jelent meg Ö Felségénél, A nagy politikai változáskor az uj Wekerle-kabinetben a bel[1]ügyi tárcát vállalta el s első dolga volt, hogy a Fejérváry-aera embereit hivatalaikból eltávolítsa. Belügyminisztersége alatt az alkotmánybiztositó törvényeket vitte legelőször keresztül, majd a választóreformot készítette elő. A pluralitás alapján álló javaslathoz azonban nem tudta a függet[1]lenségi párt többségének hozzájárulását megnyerni. Az 1909. évi hosszas válság alatt ismét komoly miniszterelnök-jelölt volt, de katonai pro[1]gram mját a király nem tette magáévá. A nemzeti munkapárt megalakulása után száztagú pártját, az alkotmánypártot feloszlatta. Maga pártonkívüli 67-es programmal vállalt ismét mandátumot. Az 1910-iki választáson egyhangúlag lett a nagymihályi kerület képviselője. 

APPONYI ALBERT GRÓF. (48-as Kossuth-párti. — Jászberény kerület.) 

Született Bécsben, 1846 május 29-én; atyja György gróf udvari kancellár volt. A jogot Bécsben és Budapesten hallgatta. 1868-ban külföldre utazván, Német- és Franciaországban nemzetgazdasági és politikai tanulmányokat folytatott. 1870-ben hazatérvén, 1872-ben szentendrei képviselő lett. Szónoki tehetsége mindjárt első szereplésekor kitűnt a gyámtörvény tárgyalása alkalmával; ez időben leginkább kül[1]politikai, kereskedelmi és közgazdasági ügyekkel foglalkozott. A Seny[1]nyey-pártnak volt tagja, annak megszűntével mérsékelt ellenzéki lett, mikor pedig ezen párt 1887-ben a nemzetipárt nevet vette fel, 67-es alapon, de lelkében keresve a nemzeti állam kialakulásának feltételeit, vezéri székből hirdette a nemzeti követeléseket. A polgári házasság behozatalát kezdeményező lépésekre az ő egyik nagy beszéde adta meg az impulzust, azonban mikor ezen törvényjavaslatot benyújtotta a 150 kormány, a kötelező formát nem szavazta meg. A Bánffy-kormány katonai politikáját erélyesen ellenezte. Ausztriával való gazdasági viszonyunkra nézve 1898. őszén tartott bécsi és ischli megállapodások miatt a kormány ellen heves támadást intézett és ezzel kezdődött a Bánííy-kormány bukását eredményezett parlamenti harc. Mikor Széli Kálmán a kormány élére állott, Apponyi pártjával együtt csatlakozott a szabadelvű párthoz s az 1901 október 1-én megalakult képviselőház elnöke lett. Khuen-Héderváry gróf miniszterelnöksége alatt a parlamenti béke érdekében mondott beszédet, de az obsfrukcióí útjában meg[1]állítani nem volt képes. A Khuen-kormány másodszori lemondása után a szabadelvüpártnak a katonai kérdésekre vonatkozó álláspontját a kilences bizottság az ő programínja alapján dolgozta ki és Ő Felsége a Tisza István-féle módosításokkal fogadta el. 1903 november 3-án a képviselőházi elnökségről lemondott és e hó 26-án a szabadelvű[1]pártból is kilépett; vele kivált a volt nemzetipáríi képviselők nagy része, kikkel együtt ismét feltámasztotta a régi nemzeíipárlot. 1905 elején többedmagával belépett a Kossuth-pártba. Az 1905-iki válasz[1]tások alkalmával a függetlenségi eszmék érdekében óriási tevékeny[1]séget fejtett ki s e tevékenységnek köszönhette nagyrészt a független[1]ségi 48-as párt parlamenti hivei számának meglepetést keltett nagy megnövekedését. Több éven át 1888-ig elnöke volt a Szent István[1]társulatnak, 1893-ban a Kisfaludy-társaság választotta tagjává s még ez évben jelent meg beszédeinek kétkötetes gyűjteménye is; 1898-ban az Akadémia tiszteletbeli tagjává lett. Az interparlamentáris konferencián a magyar csoport kiküldöííje, majd elnöke volt és a konferencián is több ízben elnökölt. E szereplése ügyünknek számtalan barátot és jóakarót szerzett s legutóbbi amerikai útja valóságos diadalut volt. A nyugati nagy nemzetek előtt ő világította meg Magyarország közjogi helyzetét, országunk önállóságát és legkiválóbb szószólója volt a külföldön a magyar érdekeknek. Társadalmi intézményeinket mindenkor támogatta működésével. 1881 óta állandóan Jászberény városának képviselője, legutóbb egyhangúlag választották' meg. 1901-ben valóságos belső titkos tanácsossá nevezte ki Ő Felsége. Az 1906-ban alakult Wekerle[1]féle koalíciós kormányban vallás- és közoktatásügyi miniszterré nevezte ki a király. Egyike a jelenkor legnagyobb szónokainak, — beszédeinek szerkezete művészies, előadása előkelő és lelkesítő, tartalma gazdag és tömör, kifejezései választékosak és szókincse rendkívül nagy. Mint zenekedvelő, tevékeny részt vett a filharmonikus hangversenyek létre[1]hozásában és színvonaluk emelésében. 1897 március 1-én veite nőül Bécsben Mensdorff-Pouilly Klotild grófnő, csillagkeresztes hölgyet; házasságukból három gyermek származott. A függetlenségi párt kettéválásakor Kossuth Ferencet követte. Az 1910-iki. általános választáson régi kerülete 489 szóval 'Gyalogh János 71 szavazatával szemben újból megválasztotta. 

BÁNFFY DEZSŐ BÁRÓ. (Pártonkívüli 67-es. — Szeged I. kerület.) 

1843. október 28-án született Kolozsváron. Itt végezte a gimnáziumot ás jogot is itt hallgatott. A berlini és lipcsei egyetemet is hall[1]gatta, ahol főleg az államtudományokkal foglalkozott. 1864-ben nagyobb külföldi utat tett. 1875-ben követte Tisza Kálmánt a fúzióba, ki öt Belső-Szolnokmegye főispáni székébe hivta meg s egyszersmind kinevezte kővárvidéki főkapitánynyá is. 1876-ban a megyéken eszközölt kikerekitések után az egyesült Szolnok-Dobokamegye kormányzását vetto. át. Választás utján a főrendiház örökös tagja lett. 1883-ban Beszterce-Naszódmegye főispánjává is kineveztetett. 1890-ben lemondott a főispánságról. Mint a szilágysomlyói kerület 1892-ben megválasztott képviselője, a Ház többsége képviselőházi elnökké választotta. Ez évben lett valóságos belső titkos tanácsos is. A Wekerle-kormány lemondása után 1895. január 15-én miniszterelnökké neveztetett ki. Kabinetje a még függőben volt egyházpolitikai törvényjavaslatokat törvényerőre emelte. Az ezredéves ünnepségek alkalmával Ő Felsége a Lipót-rend nagykeresztjét adományozta neki. Kormánya azonban 1898. őszén az ellenzék obstrukciója folytán nehéz helyzetbe jutott. Az év utolsó napján még sem költségvetése, sem indemnitása nem volt. Szilágyi, a Ház elnöke lemondott, a disszidensek kiléptek a szabadelvüpártból, 157 az ellenzék pedig erőteljesen követelte lemondását, mely követelés[1]nek a viszonyok nyomasztó hatása alatt eleget tett. 1899. február 26-án beadta lemondását. Ugyanezen év március 2-án lemondván mandátu[1]máról, mint kir. főudvarmester, az ország zászlósa lett. Ekkor egy darabig tartózkodott a politikai küzdelmektől. Később hova-tovább egészen eltávolodott a szabadéivü-párt politikájától. 1904-ben lemondott főudvarmesteri méltóságáról, s megalakítva az „Uj párt"-ot, ismét kilépett a politikai küzdőtérre. Az 1904-iki időközi választásokon Szeged I-ső kerülete képviselőjévé választotta. Nagy elleny.ője volt a házszabályok szigorításának. Az 1904. november 18-iki események után csatlakozott a szövetkezett ellenzékhez, melynek vezérlő-bizottságában jelentős sze[1]repe volt. Az 1905-iki általános választások alkalmával pártja 13 taggal jutott be a képviselőházba. A Tisza-kabinet lemondása után egyike volt azoknak, akinek véleményét a Felség kikérte. Pártja idővel ieoivadt s az 1910-iki választáson már csak egyedül került be a t. Házba. Ujabban az általános választójog harcosai közé lépett s a liga el 

BURDIA SZILÁRD. (Nemzeti munkapárti. — Karánsebes kerület.)  

Karánsebesen, 1861. szeptember 7-én született. Tanulmányait Budapesten végezte. 1885-ben Karánsebes város rendőrkapitányává neveztetett ki. Később mint első városi tanácsos, majd mint árvaszéki elnök szolgálta szülővárosát 1896-ig. 1896-ban egyhangúlag polgár[1]mesterré választották, s ez állásában 1904. július 16-ig maradt, amikor a közbizalom a 13-ik bánáti román határőrvidékből alakított vagyon[1]közösség elnökévé választotta. Ezen vagyonközösség 271,000 kat. hold területű őserdő és havas, mely ötven millió korona értéket képvisel. A magyar kultúrának mindenkor lelkes bajnoka volt. Polgármestersége alatt sokat tett Karánsebes fejlesztése érdekében, s nagyrészt az ő érdeme, hogy szülővárosa külső és belső életét egyaránt tekintve, mo[1]dernné lett. Pénzügyi téren nagy jártasságot tanúsított, minek tanúsága, hogy a kezelése alatt álló vagyon jövedelmében az előbbi évek 8—10000 korona "többlete helyett 127.000 korona felesleg mutatkozik, ezt az összeget közhasznú célokra fordítják. Tagja a ro lián görög-keleti zsi[1]natnak. Elnöke számos egyesületnek és intézetnek. Ellenjelöltje Vlád Aurél, az ismert román agitátor volt, ki 2938 szavazatot kapott, mig Burdia 3732-őt. 

CIOCAN JÁNOS. (Nemzeti munkapárti. — Beszterce kerület.) 

1850. február 19-én, Naszódon született. A középiskolát Naszódon, bölcsészeti tanulmányait pedig a budapesti és külföldi egyetemeken (Bécs, Grác) végezte és a tanári pályára lépett. Sokáig tanított a naszódi gimnáziumban, melynek később igazgatója lett. Tagja Besz[1]tercenaszódvármegye törvényhatóságának s több bizottságának. Elnöke a naszódvidéki központi ösztöndíj- és iskola-alapoknak. A Ferencz József-rend lovagja. 1898. óta a budapesti egyetemen a román nyelv 169 rendes tanára. 1896-tól 1906-ig szabadelvtipárti programmal képviselte Naszódot. 1906-ban az alkotmánypárt programmjával lépet fels 1910 ben munkapárti programmal választotta meg kerülete. Ciocan János 564 szavazatot kapott, elenfele Onisor Viktor 232-őt. 

DAMIÁN VAZUL. (Román nemzetiségi. — Kőrösbánya kerület.) 

Zalathnán, 1855. március 15-én született. Középiskolai tanulmányait Gyulafehérváron végezte. Azután Nagyszebenben teológiát, Bécsben bölcsészetet hallgatott. A tanári pályára lépett s néhány évi tanítóskodás után 1882-ben a brádi gimn. tanára, 1884-ben pedig igazgatója lett és ez intézetet 1894-ig vezette, amikor is zarándkerületi esperes lett. A görög-keleti román egyházban előkelő helyet foglal el, tagja a főegyházmegyei kongresszusnak, valamint az egyházi zsinatnak is. Élethossziglan megválasztott tagja a román kulturegyletnek és színházakat kezelő bizottságnak. Hunyad vármegye és több törvényhatóság bizottsági tagja. Kerületét 1905 óta képviseli. Az idei választása egy[1] 

DÜKA GÉZA BÁRÓ. (Nemzeti munkapárti. — Szászkabánya kerület.) 

Született 1867. január 2-án Kádoron,Temesmegyében. Gimnáziumi tanulmányait elvégezvén, a Keleti Akadémia hallgatója lett. Tanulmányai befejeztével a diplomáciai pályán csakhamar attasé lett. Később Lisszabonban, Belgrádban és a stuttgarti követségnél működött mint követségi titkár. A konstantinápolyi nagykövetségnél mint követségi tanácsos és Hágában mint „Charge d'affaires" volt alkalmazva. Tulajdonosa a württembergi korona diszkereszíjének, a török Medsidje komturjának a csillaggal, a luxenburgi „Krone mit Eichenlaub"-nak, a török Osmanjerend komturjának a csillaggal, a jeruzsálemi „Szent Sir" rendjelnek, a badeni jubileumi emlékéremnek, a katonai, polgári emlékérem és jubileumi keresztnek, továbbá a szerb „Takova"-rend, a szerb fehérsasrend és a görög „Megváltó"-rend lovagja. A szászkabányai kerület egyhangú mandátumával foglal helyet a Házban 

FÖRSTER AURÉL. (48-as Kossuth-párti. — Monor kerület.)  

Született 1852 március 3-án Pécsett. Iskoláit ugyanott végezte, jogot a budapesti egyetemen hallgatott. Mint önkéntes résztvett Bosznia 182 okkupációjában. Egy esztendeig mint volontair Schey bécsi bankárnak, az akkori idők pénzmágnásának bankházánál működött. Ezután pest[1]megyei birtoka vezetését vette át s rövid időn belül vezető szerepet vivott ki a megyei közéletben. Tizenhét különböző egyesület és szövetkezet igazgatóságának tagja, ezek között az Országos Központi Hitelszövetkezeté, a Hangyáé. Az osztrák-magyar bank cenzora. Försfer most tagja először a Háznak s rövidesen a parlament humoristája lesz, erre praedestinálja kifogyhatatlan elsőrangú humoral 

KHUEN-HÉDERVÁRY KÁROLY GRÓF. (Nemzeti munkapárti. —• Budapest IV. kerület.) 

A felső-sziléziai Gráfenbergben, 1849 május 22-én született mint Khuen Antal gróf és Izdenczy Angelika bárónő fia. Családneve mellé 1874 december,5-én legfelsőbb engedélyivel felvette a Héderváry nevet és cimerét a kihalt, hédervári Viczay grófok címerével egyesitette. Középiskoláit Pécsett, egyetemi tanulmányait pedig Zágrábban befejezve, , egyideig a zágrábi törvényszéknél joggyakornok volt. A képviselőházba a győrszigeti kerület először küldte 1875-ben, majd másodízben 1878-ban. 1882-ben Győrmegye főispánjává neveztetett ki, egy évvel később pedig Horváí-Szlavon-Dalmátországok bánja lett. A horvát közviszonyok erélyes rendezése körül szerzett érdemei elismeréséül ugyancsak 1883-ban a valóságos belső titkos tanácsosi cimeí, 1885-ben az I. oszt. vaskorona-rendet kapta, 1901-ben pedig az aranygyapjas[1]renddel tüntette ki a király. A Wekerle-féle egyházpolitikai javaslatok idején beállott kormányválságban közvetítő szerepet vállalt, de kabinetet nem alakithatott. Közel két évtizedig tartott bánsága alatt a kormányzatával elégületlen horvátok 1903-ban zendülésben törtek ki, amelynek éle az államvasutak magyar feliratai és címerei ellen irányult. . E zendülésnek csak a több helyen kihirdetett ostromállapot vetett véget. 1903 január 27-én, a Széli-kormány lemondása után, miniszter[1]elnökké neveztetett ki. Mint miniszterelnök azon igyekezett, hogy az obstrukciót leszerelje. Sikerült is a függetlenségi és 48-as párt egy részével kompromisszumot kötnie, e párt más része azonban tovább 215 obstruált. Ez időbe esik a Szápáry—Dienes-féle megvesztegetési eset, melynek megvizsgálására kiküldött parlamenti bizottság Kiment is kihallgatta. 1903 augusztus 8-án lemondott. Másodízben az előbbinél még súlyosabb viszonyok között lépett kormányra szeptember 22-én, de Koerber volt osztrák miniszterelnök beszéde következtében újból benyújtotta lemondását. A Tisza-kabinetben 1904 március 3-án a Felség személye körüli tárcát vállalta el. Képviselői mandátumot 1904 június 17-én, majd pedig az 1905-iki általános választások alkalmával Temesváron nyert. Az utóbbi évek válságai alatt Ő Felsége minden egyes alkalommal meghallgatta véleményét. A Wekerle-kormány lemondását követő kilenc hónapos válság alatt a király Khuen-Héderváry grófot és Lukács Lászlót kettős misszióval bizta meg tárgyalások folytatására. Lukács hosszú tárgyalásai után, melyek a Justh-párttal tudvalevőleg eredmény nélkül végződtek, Khuen-Héderváry gróf elő[1]terjesztéséhez járult hozzá az uralkodó és kinevezte a Khuen-Héderváry-kabinetet. A kormány, néhány sikertelen kísérlet és különösen a verekedési botrány után konstatálta a Ház munkaképtelenségét s a feloszlatásra tett előterjesztést a Felségnek. így következtek az 1910. évi általános választások, melyek a Khuen-Héderváry Károly gróf vezérsége alatt álló nemzeti munkapárt elementáris erővel ható általános győzelmével végződtek. A miniszterelnököt a budapesti belvárosi kertilet 1365 szóval, Preyer Hugó 993 szavazata ellenében választotta képviselővé. 

KOSSUTH FERENC. (48-as Kossuth-páríi. — Cegléd kerület.)  

1841. november 16-án született. Nagynénje, Ruttkayné Kossuth Lujza és nevelője Karádi Ignác, 9 éves korában kivitték édesatyjához Kiutahiába, hol egy ideig tartózkodott. Fivérével, Lajos Tódorral együtt végezte tanulmányait a párisi politechnikumon és a londoni egyetemen, hol 1859-ben pályadijat nyert a politikai gazdaságtanból. Mint mérnökgyakornok Angliában a Dean Forest Central Railway építésénél, mint mérnök Olaszországban 1861-ben a liguriai vasút kiépítésénél és 1864- ben a mont-cenisi alagút fúrásánál vett részt, majd a susai vasútnál mérnöki, később osztályfőnöki állást nyert, végre a műszaki hivatal vezetője lett. 1867-ig a magyar emigráció tevékeny harcosa volt. A ki[1]egyezés után itthon kétszer is megválasztották képviselőnek, de nem fogadta el a megbizást. A mont-cenisi alagút építése után Génuában volt vasúti kormánybiztos és felügyelete alá tartozott az alta-italiai vasúthálózat nagy része. 1873-ban lemondott kormánybiztosi állásáról és a caseni bányatársaság vezérigazgatója lett. Casenában kelt egybe 1876-ban Hoggins Emiliával, ki előkelő angol család ivadéka volt. 1877-ben Nápolyba költözött és mint az Impresa Italiana vezérigazgatója nagyszabású acél- és vashidakat épített. E téren utolsó nagy •>>ű 217 munkája a nílusi acélhidak voltak, melyeknek építését egész Európából pályázott mérnökökkel szemben őreá bizták. A bányászat terén szerzett érdemeiért az olasz kormánytól több kitüntetést és érdemrendet kapott. Mikor atyja holttestét 1894-ben hazakísérte, eltökélte, hogy hazatér és szolgálatába áll a megdicsőült atyja által képviselt függetlenségi eszméknek. 1894. év őszén tényleg le is telepedett Magyarországon és november 16-án letette az állampolgári esküt. 1895. április 10-én megválasztották a tapolcai kerület képviselő[1]jének, 1896. óta pedig a mai napig Cegléd városának képviselője. Képviselővé választása után a függetlenségi pártnak csakhamar vezére lett, majd pedig Justh Gyula lemondása után e párt elnökévé választotta. Mindjárt hazatérte után az Egyetértés munkatársa lett és „Kossuth Lapja" címmel hetilapot indított meg. 1898-ban megindult obstrukció egyik vezetője volt, egyszersmind egyik aláírója a Széli Kálmánnal kötött paktumnak. Széli utódának, Khuen-Héderváry grófnak is tett Kossuth a béke érdekében hasonló szellemű ajánlatot, de pártjának egy része mégis folytatván az obstrukciót, a pártelnökségről lemondott, azonban mikor a Szápáry László-féle vesztegetési ügy kiderült, ő is a kormány elleni harcot határozta el és ismét átvette a pártelnökséget. 1904-ben megszűnt az Egyetértés munkatársa lenni és főleg a „Budapestébe irt, mely utóbbinak, mint a függetlenségi párt hivatalos lapjának, lapvezére lett. Az 1904. november 18-ika után megalakult ellenzéki szövetség vezérlőbizottsága elnökéül választotta. Az 1905-iki választások alkalmával lázas tevékenységet fejtett ki és több kiváló függetlenségi vezérférfiu közreműködése mellett sikerült elérnie, hogy függetlenségi pro[1]grammal 170 képviselő jutott a Házba. Ő Felsége 1905. február 12-én kihallgatáson fogadta. E jelentőségteljes kihallgatás a külföldön is nagy érdeklődést és meglepetést keltett. A szövetkezett ellenzék tagjaiból, a Fejérváry-kormány bukása után alakult Wekerle-féle koalíciós kormányban a kereskedelmi miniszteri tárcát vette át. A Wekerle-kormány lemondása után ismét a hirlapirásra tért vissza és jelenleg az „Egyet[1]értés" és „Budapest" vezércikkíró főmunkatársa. A függetlenségi pártból a bankterminus miatt híveivel együtt kilépett és megalapította a 48-as függetlenségi Kossuth-pártot, melynek ma is vezére. Pártja az 1910-iki választáson megfogyatkozott ugyan, de azért ma mégis a leg[1]nagyobb és legtekintélyesebb ellenzéki párt. Cegléd újból egyhangú választással küldte a parlamentbe.   

KUN BÉLA. (48-as Justh-párti. — Hódmezővásárhely ker.) 

Nagyváradon, 1878. november 2-án született. A középiskolát Hódmezővásárhelyen végezte el. Itt, a gimnáziumban a Petőfi önképzőkör elnöke volt. Az érettségi vizsgálatnak 1906-ban való letevése után a debreceni jogakadémia hallgatója lett. 1900-ban a jogászifjuság elnöke volt s ebbeli minőségében élénk részt vett az első országos diákkongresszus szervezési munkálataiban. A Debrecenben összeült diákkon[1]gresszus elnöke volt. Már ebben az időben fejtelt ki journalistikai munkásságot a debreceni lapokban. Jelenleg a Vásárhelyi-Reggeli Újság szerkesztője és kiadója A lapot ő alapította függetlenségi és 48-as programmal. Ezen lapban megjelent tüzes cikkeinek köszöni, mint hi[1]vatásos újságíró mandátumát is. 1906-ban fellépett a szegvári kerületben függetlenségi programmal, de Mezőfi Vilmossal szemben kisebb[1]ségben maradt. Az 1910. évi választás alkalmával pótválasztáson választották meg függetlenségi és 48-as Justh-párti programmal. Ellenfele Papy József volt, ki 1875 szóval maradt kisebbségben, mig Kun 1918 szóval győzött. Endrey Gyula, a kerület régi képviselője még az első választáson bukott el. 

MANGRA VAZUL. (Nemzeti munkapárti. — Magyarcséke kerület.) 

Született Sz.-Száidobágyon (Bihar-m.) 1850-ben. Gimnáziumot Belényesen s Nagyváradon, a gör.-kel. román teológiát Aradon, jogot pedig Nagyváradon végzett. 1881-ig szerkeszti Aradon a „Biserica si Scola" c. egyházmegyei hetilapot, 1875-ben megválasztják az aradi teológiai szeminárium tanárának, 1879-ben szerzetesi fogadalmat tett a hodos-bodrogi kolostorban, amikor Vince keresztneve helyett a Vazul szerzetesi nevet veszi föl. 1880-ban hieromonachussá szenteli Metianu János aradi püspök. Goldis József aradi püspökké választásakor, 1899-ben protosincellé iett, 1900-ban pedig megválasztották nagyváradi püspöki helynöknek. Goldis püspök halála után megválasztják aradi püspöknek, de a Széli-kormány nem ajánlja megerősítését Ő Felségének. Több román nyelven irt egyháztörténeti műnek szerzője. 1890-ben a bukaresti Akadémia megválasztotta levelező tagjának. Az 1910-iki általános választáson nemzeti munkapárti programmal lépett fel, amiért a román túlzók éles támadásban részesítették. Megválasztása egyhangú volt, mert ellenfele Suciu János visszalépett. 

MIHÁLI TIVADAR. (Román nemzetiségi. — Nagyilonda kerület.) 

Kisbuny, szolnok-dobokamegyei községben született 1855. március 15-én. A gimnáziumot Nagybányán és Kolozsvárt végezte, ugyonitt hallgatta a jogot is. 1883-ban a jogtudományok doktorává avatták, 236 1884-ben Nagyváradon ügyvédi oklevelet szerzett és Deésen nyitott ügyvédi irodát. Nemsokára egyik vezetője lett a román nemzetiségi mozgalmaknak, amelyekből és különösen a kolozsvári memorandumperből kifolyólag két "és fél évi államfogházat szenvedett el Tevékeny[1]ségének egyik gyümölcse a deési „Somesana" bank megalapítása, melynek ma is vezérigazgatója. 1905-ben nyerte el a nagyilondai ker 

MIHÁLY PÉTER. (Nemzeti munkapárti. — Visó kerület.) 

Idősebb Mihályi Péternek, a felsővisói kerület volt képviselőjének fia. 1880-ban született. Gimnáziumi tanulmányait a kassai premontreiek főgimnáziumában végezte. Jogot a bécsi és budapesti egyetemen hallgatott. Élénk részt vett az egyetemi ifjúsági mozgalmakban, melyeknek egyik vezére volt. Az emlékezetes keresztmozgalom ideién az Egyetemi kör elnöke volt. A doktori diploma megszerzése után Mármarosmegye szolgabirája lett, majd határszéli rendőrkapitánynyá nevezték ki. Ebben a minőségben rendkívül fontos és exponált állásbűn több évig működött. Az 1910-iki általános választáson a felsővisói kerület küldötte a képviselőházba, ugyanaz a kerület, melyet a politikai élettől most visszavonult édesatyja 45 esztendőn keresztül képviselt. Választása egy[1]hangú volt. 

MOCSÁRY SÁNDOR. (Nemzeti munkapárti. — Fülek kerület.) 

Dr. bocsári Mocsáry Sándor 1869. április 28~án született Lapujtőn, Nógrád megyében; elemi és középiskolai tanulmányait részben odahaza, részben Losoncon, Léván és Besztercebányán végezte. 1886- ban a budapesti egyetem jogi fakultására iratkozott be és 1890-ben letette a politikai doktorátust. Közben 1888-ban elvégezte Drezdában a kereskedelmi akadémiát. 1889-ben Nógrádmegye nógrádi járásában tb. szolgabírónak, majd később tb. főszolgabírónak, illetve tb. főjegyző[1]nek neveztetvén ki; egy és fél évig a vármegyét szolgálta. 1892-ben a 12. sz. cs. és kir. huszárezrednél szolgált mint önkéntes és a tiszti vizsgát letévén, 1893-ban tartalékos hadnagygyá neveztetett ki. Ugyan[1]ezen évben megházasodván, átvette lapujtői és karánsebesi gazdaságai[1]nak vezetését. Nógrádmegye törvényhatósági bizottságának 1889. óta választott tagja s 1899-ben a vármegyei közigazgatási bizottság tagjai közé is beválasztatott. Élénk rész vesz vármegyéje politikai, gazdasági és tanügyi életében. Az 0, M. G. E.-nek 1890. óta tagja és tevékeny részt vett az egyesület által több izben Budapesten, azután Kassán, Pécsett és Miskolcon rendezett országos kongresszusokon, hol is min[1]denkoron a közgazdasági ágak bizottsága együttműködésének feltétlen szükségességét hangoztatta. A miskolci országos kongresszuson a köz[1]gazdasági bizottság előadója volt s a többek közt a Beksics-féle esz[1]méket igyekezett propagálni. A füleki kerület választotta meg 1490 szóval Kössler Lipót 1295 szavazata ellenében. 

POP C. ISTVÁN. (Román nemzetiségi. — Világos kerület.) 

A szolnok-dobokamegyei Sajgó faluban 1865. április 1-én szüle[1]tett. Középiskolai tanulmányait Nagyszebenben, majd Kolozsvárott végezte. Jogi tanulmányait a budapesti és bécsi egyetemeken fejezte be. Az ügyvédi vizsgát 1891-ben tette le s ügyvédi irodáját Aradon nyitotta meg. A román nemzetiségi mozgalmakban kiváló szerepet vitt s nevét különösen 3 nemzetiségi sajtóperekben kifejtett védői munkás[1]sága folytán emlegették. A román Komité a Hágában és Brüsszelben megtartott interparlamentáris konferenciára őt küldte ki s ott a magyar kiküldöttel heves polémiába bocsájtkozott. A világosi kerületet román nemzetiségi programmal már a harmadik cikluson át képviseli. Megválasztása az idén egyhangú volt.   

POPOVICS VAZUL ISTVÁN. (Nemzeti munkapárti. — Ozora kerület.) 

Született Ó-Becsén 1844-ben. Gimnáziumi tanulmányait Karlócán, a jogot a budapesti egyetemen mint a Thökölyánum növendéke végezte el. 1869-ben a karlócai kongresszus képviselője lett, mint a mohácsi kerület kiküldötte. Ebben a minőségben csinálta meg a kongresszus részére azon iskolaszabályzaíokat, amelyekkel a szerb népiskolák, leányiskolák, tanitóképezdék és gör. kel. szerb tanítók jogi s ezen iskolákat vezető községek, egyházmegyék és metropoliíai iskolai hatóságok egymáshoz való viszonyai szabályozva lettek. Ezen működése folytán a kongresszus megválasztotta a bácsmegyei és budai gör. kel. egy[1]házmegyék iskolai előadójának, tisztét 1895-ig viselte, s ekkor nyugdijba ment. 1883-ban megválasztották a budapesti Thökölyánum igazgatójának, mely intézetet már 27 éve vezeti s ezen idő alatt az intézetben 200 egyetemi hallgatót neveit fel. 1894-ben meg lett választva Simonovcén (zimonyi járás) horvát képviselőnek, mely minő[1]ségében egyszersmind 12 évig volt tagja mint horvát kiküldött a magyar képviselőháznak. Mint iró 1863. óta, tehát 47 éven át mű[1]ködik, s több mint 100 könyvet irt, amelyek részben gyermekmesékből, részint iskolakönyvekből, részint népkönyvekbői állanak. írói neve „Csika Sztevo" (István bácsi) a legismertebbek egyike. Báró Eötvös József és Trefort miniszterek a magyar állami népiskolák könyveinek szerb nyelvre való átültetésével bizták meg; 13 éve szerkeszti szerb nyelven a Franklin-Társulat „Néplap"-ját. Tagja számos tudományos társulatnak, munkatársa több fővárosi magyar lapnak. Ő kezdeményezte Szerémmegye déli részének ármentesi[1]tését, ezen ármentesiíő társulatnak 12 év óta elnöke, s az ő munkájának köszönhető az, hogy a Zimony és Ópáznai járás 60,000 holdat kitevő területe ármentesitve lett. (Uj Kanán.) Irodalmi működését Ő 256 Felsége 1888-ban kir. tanácsosi kitüntetéssel, 1908-ban az ármentesités önzetlen munkájáért udvari tanácsosi cimmel tüntette ki. Sándor szerb király a Szent-Száva rend középkeresztjét, Péter szerb király a fehér sas-rend IV. osztályát adományozta. Tagja a „Maticanak", tagja a szerb tudományos akadémiának Belgrádban, tagja az inparlamentáris confe[1]renciának, melynek bécsi, párisi és berlini tanácskozásain részt is vett. Most 1910-ben az ozorai kerület választotta meg magyarországi képviselőnek. 

SERBÁN MIKLÓS. (Román nemzetiségi. — Alsóárpás kerület.) 

Vojlán 1865 június 25-én született. Miután a jogot a bécsi, majd a budapesti egyetemen elvégezte, doktori diplomát nyert. Fogaras[1]megye törvényhatóságának tagja. Hosszabb tanulmányújában Európa nagyobb részét bejárta. A Háznak 1892 óta tagja. 1892-ben pártonkívüli volt, míjd belépett a szabadelvüpártba; 1896-ban kivált a szabadelvüpártból. Most nemzetiségi programmal kapott mandátumot. Ellenfele Werner Gyula kormánypárti 675:648 aránynyal maradt kisebbségben. 

SIEGESCU JÓZSEF. (Nemzeti munkapárti. — Oravica kerület.) 

Dr. Siegescu József tud. egyetemi tanár, szül. 1873. aug. 29-én Székáson, (Krassó-Szörény m.) Egyetemi tanulmányait Budapesten végezte s három karon nyert doktori cimet u. m. hittudomány, bölcsészet és kánonjogi doktor. Mint okleveles középiskolai tanár 12 éven keresztül tanította a magyar és latin nyelvet a budapesti V. ker. áll. 268 főgimnáziumban. A Iugosi püspöknek titkára volt, s most a lugosi szentszék tanácsosa. Az oravicai kerület most másodízben küldi a parlamentbe. Először győzött illésfalvi Nagy Györgygyei szemben, akit 1000 szótöbbséggel győzött le. Az egyetemen aromán nyelv s irodalom tanára s a tanári vizsgáló-bizottság tagja. 1910-ben Nedelcu János elen 

SZÉLL KÁLMÁN. (Pártonkívüli 67-es. — Szentgotthárd kerület.) 

A vasmegyei Gosztonyban született 1849-ben, mint Széli József alispán, későbbi főispán fia. A jogot Budapesten végezte. 1868-ban elsőizbeti lett képviselője a szentgotthárdi kerületnek. A Házban nagy tevékenységet fejtett ki. Deák Ferencnek kedveltje volt; neje Vörösmarty Ilona, a nagy költő leánya és a haza bölcsének gyámleánya. 1875-ben elvállalta a pénzügyminiszteri tárcát, amelyről azonban a boszniai hadjárat után lemondott. Tárcája keretében sok üdvös ujitást hozott be, igy újjászervezte a pénzügyi adminisztrációt azáltal, hogy az adófelügyelői intézményt létesítette; államosította a tiszai és keleti vasutat, a pénzügyi és gazdasági ügyekre vonatkozó kiegyezést Ausz[1]triával létrehozta: újjászervezte, illetőleg létesítette az osztrák-magyar bankot, miáltal megoldotta a bankkérdést. Nagy feltűnést keltett 1880. február 24-én mondott budget-beszéde, melyben a kormány pénzügyi politikáját támadta meg. Nagy része volt a magyar jelzáloghitelbank megalapításában, melynek igazgatója lett, úgyszintén a leszámitoló[1]banknak is. 1887-ben Kőszegen választották meg és akkor mondta el a magyar pénzügy történetében korszakossá vált programbeszédjét. A pénzügyi tárcát ismételten visszautasította. Ezen időben ruházta fel Ő Felsége a valóságos belső titkos tanácsosi cimmel és méltósággal. 1892—96-ig elnöke volt a pénzügyi bizottságnak, 1896 óta pedig a közigazgatási bizottságnak. 1893-bán a Lipót-rend nagykeresztjével tüntettetett ki. Tevékenysége mindenre kiterjedt. Mint elnök működött az 1896. és 1898. évi budapesti delegációk gyűlésein. Hosszabb idő óta elnöke a Dunántúli Közművelődési Egyesületnek és mindezeken kivül foglalkozik mezőgazdasággal és állattenyésztéssel is. Rátóti tehenészete világhírű. Elnöke volt az 1896. évi budapesti interparlamentáris konferencia magyar csoportjának és három évig az országos kvótabizottságnak. Ezen idő óta újból vezérszerepet kezdett játszani a poli[1]tikában és több izben megakadályozta az obstrukció letörésére irányuló erőszakos intézkedések és eszközök alkalmazását. r 1899. január havában a házfeloszlatás tárgyában kihallgatáson volt Ö Felségénél és azzal bízatott meg, hogy Bánffy báró miniszterelnökkel együtt vezesse a béketárgyalásokat. Ugyanazon év februárjában kabinetalakitással bizta meg a király, ami, az ellenzék aláírván a paktumot, sikerült is neki. Kormányelnöksége alatt fuzionált a nemzetipárt a szabadelvüpárttal és a képviselőháznak ekkép megalakított többsége egymásután szavazta meg a gazdasági kiegyezés ideiglenes rendezéséről, a kúriai bíráskodásról szóló törvényeket és az uj házszabályokat. Rendezte Magyarország kereske[1]delmi viszonyát a külállamokhoz. Mint belügyminiszter rendeletekkel . rendezte a lelencgyermekek és a hét éven felüli züllött gyermekek ügyét. Az összeférhetetlenségi törvény már az ő elvei alapján lépett életbe. 1902-ben a Szent István-rend nagykeresztjét kapta. Ugyanezen évben megkötötte Körber osztrák miniszterelnökkel a kiegyezést, melynek tárgyalásai majdnem egy teljes évig húzódtak. A következő évben törvényjavaslatot nyújtott be az ujonclétszám felemelése tárgyában, s miután ezen javaslat ellen megindult az obstrukció, beállt az ex-lex. 278 A szabadelvüpárt bomlásnak indult; Apponyi és hivei a nemzeti vív[1]mányokat, Tisza követői pedig a házszabályreviziót írták zászlójukra. 1903. június. 16-án lemondott a miniszterelnökségről és Rátótra vonult vissza. A politikában azóta a legutóbbi időkig csak elvétve szerepeit; 1903. augusztusában Ő Felsége kikérte véleményét a válságra nézve, Tisza István gróf jelölésekor pedig elsimította a szabadelvüpárt belse[1]jében támadt ellentéteket. 1904. év végén lemondott szentgotthárdi mandátumáról, de ujbói jelölték és a közvetlenül következő 1905, évi általános választások alkalmával újra megválasztották. A már azóta megszűnt alkotrnánypártnak elnöke volt, jelenleg nem tartozik párthoz. A szentgotthárdi kerület 1910 ben ismét nagy szótöbbséggel választotta meg 

TISZA ISTVÁN GRÓF. (Nemzeti munkapárti. — Arad kerület.) 

1865 április 22-én született Budapesten, legidősebb fia néhai Tisza Kálmánnak, Magyarország volt miniszterelnökének. A felső gimnáziumi tanulmányait Debrecenben, egyetemi tanulmányait Berlinben, Heidelbergben és Budapesten végezte. Az önkéntesi éve után Biharmegyében telepedett meg s tevékeny részt vett a megye gazdasági és politikai életében. 1886—1892-ig a vízaknai kerületet képviselte. 1892-ben az újbányái, 1896-ban az ugrai kerület mandátumát nyerte el. Elnöke és választmányi tagja volt több pénzintézetnek és iparvállalatnak, az összeférhetetlenségi törvény tárgyalása előtt azonban, nehogy ez állások követendő magatartásában feszélyezzék, valamennyiről lemondott. Az 288 összeférhetlenségi törvény tárgyalásakora mérsékelt álláspont szószólója volt. 1903 június 17-én, Széli Kálmán lemondása után, megbízatást kapott a kibontakozás utjának keresésére és a parlament munkaképességének helyreállítására. Meggyőződvén arról, hogy kabinetet alakítania nem sikerül, megbízatásit visszaadta a királynak. Ugyanez év szeptember hó 29~én mint a szabadeívüpárt ki'- ;s bizottságának tagja, szívós munkásságot fejtett ki a párt i.suonai nro[1]grammjának elkészítésében. Október hó 25-én meghívást nyert a királyhoz és e programm egyes pontjainak módosítása után megbízatást kapott kabínetaiakitásra. A szabadeívüpárt október 27-én hozzájárult módosításaihoz és ez alapon november 3-án miniszterelnökké neveztetett ki és a belügyi, valamint a király személye körüli minisztérium vezetésével bízatott meg. Ugyanakkor titkos tanácsosi méltóságot nyert. A kormányt megalakítva, november 5-én a főrendi[1]házban, 9-én a képviselőházban fejtette ki prograrnmját; az obsírukció egyelőre tovább folyt s bár a Kossuth-párt leszerelt, a béke csak 1904 március 10-én állott helyre, amikoi a miniszterelnök ideiglenes szigoiu házszabályinditványnyal áilotí elő. Közben általános tetszés között utasította vissza Körber osztrák miniszterelnök fejtegetéseit, mint „egy előkelő idegen kirándulásait a magyar közjog területére". 1904 április 19-én jelent meg Ö Felsége kézirata Rákóczi Ferencz fejedelem hamvainak hazaszállítása dolgában. Ugyanez éjjel kitört a vasúti sztrájk, amely heves parlamenti jeleneteket és a II. ülésszak berekesztését vonta maga után. Május közepétől kezdve azonban gyorsan elintéztettek azu.n. állami szükségletek és egyéb javaslatok, köztük a megyés • tisztviselők, a jegyzők, az állami és vasúti tisztviselők íizetésrendezéíe, a Rábaszabályozás kérdése slb. Csak az udvartartási költségek fel[1]emelése járt nagy vitával s belenyúlt augusztusba. 1904 őszén nyílt levelet intézett ugrai választóihoz, amelyben kifejezést adva ama nézeté[1]nek, hogy a parlament nem munkaképes a folytonos lappangó vagy nyilí obstrukció miatt, a házszabályok módosításának szükségét hargoztatia. A közben megkötött olasz vámszerzcdés letárgyalása után be is nyújtotta indítványát, hogy a Ház a házszabályok módosítására huszcnegy[1]tagu bizottságot küldjön ki. Az ellenzék már ezen indítvány ellen megindította az obstrukciót. A kormány előbb azzal próbált hatni az ellenzékre, hogy bejelentette a véderő reformjai és ennek során a két évi szolgálati idő behozatalát és a honvédségnek tüzérséggel való ellátását; ez hatás nélkül maradván, megkezdte a harcot. Dániel Gábor a szabadeívüpárt nevében határozati javaslatot terjesztett elő, amely a tavaszszaí tervezett ideiglenes házszabályokat foglalta magában. November 16-án következett Tisza indítványa a párhuzamos ülések tartása iránt; ezen indítványt az elnök november 17-én az ülés végén egyszerű szavazásra tette fel, amit az ellenzék házszabályellenesnek tartott. November 18-án volt az első párhuzamos ülés. Délelőtt folyta[1]tódott a vita, délután pedig az ellenzék, a parallel ülések megszava[1]zásának módját házszabályellenesnek tartván, zárt ülést kért, amely este 972-ig tartott. Tiz órakor nyitotta meg az ülést újra Perczel elnök; Tisza rövid beszédet mondott, azt is folytonos zajjal s közbeszólásokkal kisérték. Beszédét azzal fejezte be, hogy: „Önök igy évekig 289 eltechnikázhatnak. Vessünk véget a komédiának!" Ekkor a szabadelvti[1]párt egyszerre felállott helyéről és fülsüketítő zajban az elnök a Dániel-féle határozati javaslatot elfogadottnak jelentette ki, királyi kéziratot olvastatott fel, mely az ülésszakot berekeszti és bezárta az ülést. Ennek az eseménynek nyomán a következő napokon Andrássy Gyula gróf és az egész Andrássy-csoport elhagyta a szabad[1]elvüpártot; megalakult az ellenzéki szövetség. December 13-án az ellenzék lehetetlenné tette az ülés megtartását és szétrombolta a terem berendezését. Tisza indemnitást kért a választások céljára; az ellenzék megtagadta. Következett 1905 január 4-én a Ház feloszlatása exlexben. Közben álláspontja mellett óriási agitációt indított meg. Budapesten, Miskolcon, Győrött, Marosvásárhelyen jelent meg népgyűléseken és fejtette ki azt az álláspontját, hogy a formát a lényeg megmentése kedvéért kénytelen volt megsérteni. A választási küzdelem az egész országban megindult és a szabadelvüpárt kisebbségbe jutásával végződött. Ő maga is kisebbségben maradt Miskolcon, ellenben Budapesten megválasztották. Nyomban a választások után beadta lemondását. Áz utána következő Fejérváry- és Wekerle-kormányok alatt többnyire geszti birtokán tartózkodott, félrevonulva a politikától. A Wekerle-kabinet válsága alatt a király több izben meghallgatta véleményét. Nagy része van a nemzeti munkapárt létrehozásában, melynek útját számos agitá[1]ciós meetinggel egyengette. Az 1910 március 19-én tartott válaS7tójogi gyűlésen a nemzeti irányú reform mellett nyilatkozott. Az 1910-iki választáson két kerület, az ugrai és az aradi választotta meg. A válasz[1]tások számaránya a következő volt: Ugra: Tisza 1611, Papp János 181, Balogh Döme 14. Arad: Tisza 2097, Barabás Béla 1070, Pelczéder Ágoston 10. Ugrai mandátumáról utóbb lemondott. 

TISZA KÁLMÁN GRÓF. (Nemzeti munkapárti. — Nagyszalonta kerület.)  

Id. Tisza Kálmán fia, István gróf testvéröcscse. Született 1867. márc. 17-én. Rövid ideig szolgált a hadseregben és tartalékos főhadnagy a 2. honvéd huszárezredben. 1897. jul. 8-án Keglevich Erzsébet grófnővel lépett házasságra. Csegődi birtokán gazdálkodik, most elsöizben tagja a törvényhozásnak. Balogh Mihálylyal, a kerület régi képviselőjével szemben, kinek 1022 szavazata volt, 1124 szóval választották meg. 

VAJDA SÁNDOR. (Román nemzetiségi. — Magyarigen kerület.) 

Alparéton, Szolnok-Dobokamegyében, 1872. február 22-én született. Elemi iskoláit Kolozsvárott az unitárius iskolában, középiskoláit a brassói román és a besztercebányai szász gimnáziumokban végezte. Ezután Bécsben az egyetem orvosi fakultásának lett hallgatója és a doktorátust 1898-ban nyerte el. A román sajtóban azt az eszmét propagálta, hogyha a gör. kath. autonómia nem lesz kivívható, a görög 294 katholikusok a görög nem egyesült hitre térjenek át. 1897 óta a román Komité tagja s egyike volt azoknak, akik az 1905-iki konferencián az aktivitást keresztül vitték. 1907-ben a horvát obstrukció alatt heves összetűzése támadt a függetlenségi képviselőkkel, kik közül többen kitaszították az ülésteremből. Emiatt hosszabb ideig nem is látogatta a képviselőház üléseit. 1910-ben a magyarigeni kerület ismét megválasztotta. 

WENCKHEIM LÁSZLÓ GRÓF. (Nemzeti munkapárti. — Kisjenő ker.) 

Wenckheim Frigyes gróf második fia, született 1880. október 25-én Kígyóson. Tanulmányait a budapesti piarista főgymnáziumban és tudományegyetemen végezte. Önkéntesi évének leszolgálása után nagyobb külföldi tanulmányokat tett, majd birtokán gazdálkodott. Első izben tagja a törvényhozásnak. Goga Oktavián 1034 szavazatával szemben 1246 szóval választották meg Kisjenőn. 

SZOJKA KÁLMÁN. (Nemzeti munkapárti. — Nagylak kerület.) 

Született Szegeden, 1864. márc. 12-én. A gimnáziumot Szegeden a piaristáknál, a jogot Budapesten végezte. Jogi tanulmányait megelő[1]zőleg egy évig Bécsben a technikát hallgatta. 1889-ben mint közigaz[1]gatási gyakornok Csongrád megye szolgálatába lépett, hol két évet töitvan, 1891-ben Csanádmegyében Ill-ik aljegyző, ugyanott 1892-ben a központi járásban szolgabíró, 1895-ben tb. főszolgabíró, 1897-ben pedig a nagylaki járásban főszolgabíró leit, amely minőségben 1901. január l-ig működött. Mint egész életében a szabadelvüpárt hive, a nemzeti ellenállás vége felé a vármegye koalíciós többségével össze[1]ütközésbe jutott, aminek következtében az 1907. december havában tartott általános tisztújításon állásából kimaradt. Azóta nyugalmazott főszolgabíró és gazdálkodik. 1910. június 3-án, mint a nemzeti munka[1]párt jelöltje dr. Nagy Sándor Justh-pártival szemben a nagylaki választókerületben országos képviselővé választatott. Honvéd huszárfőhadnagy a szolgálaton kívüli viszonyban és Csanádvármegye törvényhatósági bizottságának tagja. 

SZTOJANOVITS IVÁN BÁRÓ. (Nemzeti munkapárti. — Moraviea kerület.) 

Temesváron született 1866. július 6-án. A gimnáziumot a bécsi Theresianumban járta, majd gazdasági tanulmányokat folytatott. 1866. óta Iacunási birtokán gazdálkodik, s mint kitűnő gazda ismeretes. A gazdálkodáson kívül Temesmegye közügyeiben is részt vesz. Tagja a megye törvényhatósági bizottságának és a temesmegyei gazdasági egyesületnek. A külföldön több izben tett nagyobb tanulmányutat. 1893-ban megnősült, elvette Nyáry Adolf báró leányát, Karolát. Már 1896-ban szabadelvüpárti programmal a dobrai kerületben, 1899-ben pedig a moravicai kerületben lépett fel, de kisebbségben maradt, mig 1905-ben Moravicán egyhangúlag a kerület képviselőjévé választatott. 1910-ben Bredíceanu Caius 895 szavazatával szemben 1114 szóval újból megvalasztota