Szabadka – a szecessziós város és a Palicsi-tó
Írásos dokumentumok Szabadkát először Zabatka néven említik 1391-ben. Azóta több, mint 200 nevet változtatott, amelyek közül a legjellegzetesebbek a következők voltak: Szent-Mária, Maria Theresiopolis, Maria-Theresienstadt, Szabadka és Subotica. Fejlődésnek csak azt követően indult, hogy elvesztette katonai jelentőségét.
Szabadka 1779-ben lett szabad királyi várossá nyilvánítva, amely nagyobb autonómiát és kiváltságot adott neki, és ettől kezdve kezdte el vonzani a vállalkozókat: a parasztokat, kézműveseket és kereskedőket a környező térségekből és Közép-Európából. A 19. század második felében, miután a vasúti közlekedés a városba érkezett (1869-ben), a mezőgazdasági és állati termékekkel való kereskedés hirtelen fejlődésnek indult. Az iparosítás a 19. század végén kezdődött meg, amikor Szabadka korszerű közép-európai várossá vált.
Palics, amely a tó és a település neve is egyben, 8 kilométerre található Szabadkától kelet irányában haladva. Palics mindig valami újat és megismételhetetlent kínál, és szezonról-szezonra egyre gazdagabb tartalmakkal rukkol elő. A rendkívüli létesítmények a 20. század elejéről (Víztorony, Nagyterasz, Női strand és a Zenepavilon), az elbűvölő Nagy park, a különleges tó, a csend és a nyugalom teszik Palicsot ideális hellyé a pihenésre és a kikapcsolódásra.
Jelenleg Palicson csúcskategóriás hotelekben, felújított, amolyan „palicsi stílusban” épült luxusvillákban, valamint számos magánszálláshelyeken tudnak megszállni. Kiváló éttermek és kávézók, sport- és rekreációs tevékenységekre szolgáló pályák, három strand, állatkert, számos színes esemény, dinamikus kulturális élet, szórakozási lehetőségek és egyéb tartalmak ékesítik Palics teljeskörű kínálatát.
Sok európai várostól eltérően, Szabadka központjában nem katedrális vagy templom dominál, hanem a városháza. Elhelyezkedésével, méreteivel és a szecesszió magyar változatának díszes építészetével, a városháza a város meghatározójává vált, Szabadka központjáva és szimbólumává. 1908 és 1910 között épült, a beltér pedig 1912-ben készült el. Majdnem 6000 m² területet foglal el, 16.000 m² használható felülettel. Tornya 76 méter magas, a kilátó pedig 45,5 méter magasan található, mely felejthetetlen kilátás nyújt Szabadkára és környékére. A városházát, a híres budapesti építészek, Komor Marcell és Jakab Dezső tervezték.
A téren található a Népszínház épülete is, amelynek felújítása folyamatban van. A tér keleti részén található a Városi Könyvtár neobarokk épülete. Ezt az épületet az erkélye teszi oly különlegessé, amelyet két Atlasz visz a hátán.
A Szabadkai Városi Könyvtár a város egyik legrégebbi kulturális intézménye. Ez egy közgyűjteményi típusú könyvtár és Szabadka, Topolya és Kishegyes község törzskönyvtára. A Szabadkai Városi Könyvtárat 1892-ben alapították Iványi István (1845 – 1917) kezdeményezésére, aki a Városi Könyvtár alapítója és első könyvtárosa, valamint a ” Szabadka szabad királyi város története ” című nagymonográfia szerzője. A néhány száz könyvből álló kis gyűjteményből a könyvtár 133 év alatt mintegy 400 000 monográfiát, 6000 évnyi időszaki kiadványát és egyéb könyvtári anyagát birtokló könyvtárrá nőtte ki magát.
A Ferencesek temploma és kolostora Szent Mihály arkangyalnak ajánlották fel. A templom a szabadkai földvár alapjaira épült, amelyet 1439-ben emeltek fel, Hunyadi János erőfeszítéseinek köszönhetően, amely a törökök elleni harc során az egyik legjelentősebb stratégiai pont volt. A templom 1730-ban épült, a kápolna kibővítésével, amelyet 1695-ben a ferencesek alapítottak a szabadkai torony földszintjének nagytermében. A helyiségek fennmaradó részét 1716-ban kolostorrá alakították át.
A Szabadkán található Székesegyház későbarokk stílusban épült 1773-1779-ig. Az elsődleges, és többször módosított épülettervet Franz Kaufmann, pesti építész készítette. A templom hossza 61 m, szélessége 26 m, a hajó magassága 18 méter, a tornyoké pedig 64 m. A székesegyházat értékes oltárképek ékesítik. Ezek mind Joseph Schoefft pesti festőművész művei, kivéve a Szent család képét, melyet Kaspar Schleibner müncheni festőművész alkotta, a Szent Keresztet pedig az innsbrucki Emmanuel Walch készítette. A lakosság körében ma Nagytemplomként ismerik, amelyet Avilai Szent Teréz tiszteletére szenteltek fel, és az ő ábrázolása megtalálható a város címerén is. 1974-ben a pápa a kisebb bazilika (basilica minor) rangot adományozta a templomnak.
A szabadkai zsidó közösség átvette a második helyezett munkát a zsinagóga építésre kiírt szegedi pályázaton és így kapta Szabadka „Európa ezen részének egyik legszebb zsinagógáját” – ahogyan azt a szabadkaiak mondani szeretik. A zsinagógát 1902-ben építették Komor Marcell és Jakab Dezső tervei alapján. A művészeti és esztétikai értéke mellet, azért is rendkívüli zsinagóga Európában, mert az egyetlen, amely a szecesszió magyar változatának jegyeit viseli.
A szerb ortodox templom jellegzetes példája a neobarokk templomoknak, diszkrét díszítőelemekkel, homlokzatán szecessziós vonalakkal, amelyeket gyakran alkalmaztak az akkori imahelyek építészetére. Az állandó anyagból épült templom munkálatai 1723-1726 között zajlottak, alapítója Nikola Dzelebdzija kereskedő volt. Számos változtatás és kiegészítés miatt a templom elvesztette eredeti stílusjegyeit, amelyek a 19. század eleji barokk építészeti megoldásokra jellemzőek.
A Nagyterasz a legjelentősebb épület Palicson, mely a szecesszió stílusában épült. Az épületet a távoli 1912-ben építették Komor Marcell és Jakab Dezső híres építészek. Egy évszázaddal később, a Nagyterasz a legjelentősebb kongresszusi központtá vált a környéken. Három kongresszusi teremmel rendelkezik, 360, 50 és 20 ülőhellyel, kongresszusok, konferenciák, gyűlések, valamint különböző kiállítások, rendezvények és előadások megtartására.
Forrás: Szabadka város turisztikai szervezete
