Arad 1834 és 1914 között
Az 1834-es év fordulópont Arad történelmében, ez év augusztus 21-kén nyilvánították Szabad Királyi Várossá. Az eseményhez kötődő Császári Oklevél a modern Arad Városának születési bizonyítványa. Ez után indult meg a város igazi, jelentős es megdöbbentő fejlődése és következett be a legvirágzóbb időszaka. Nincsenek ismert történelmi írrot tanúságok arról hogy a Maros déli oldalán lakó újaradiak különösebb képen részt vettek volna az északi szomszédaik ünnepségein másképpen mint a megszokott kereskedelmi kapcsolatok révén, annak ellenére hogy tudomást szereztek arról hogy a folyó északi partján fekvő város meg fogja kapni a “Szabad Királyi Város” rangot.
1840-1841-ben épült a “Fehér Kereszt” Szálló (manapság “Ardealul” szálló) mint a városnak egyik emblematikus épülete. Itt hangversenyezett és szállt meg a XIX század derekán Liszt Ferenc, Johann Strauss, Johannes Brahms, Hubermann, Pablo Cassals majd a század második felében egy sereg magyar, román és francia értelmiségi: Móricz Zsigmond, Jókai Mór, Ady Endre, Krúdy Gyula, Ion Luca Caragiale, George Coșbuc, Octavian Goga, Leo Delibes és Jules Masnet zeneszerzők, Francois Coppée, illetve Lesseps Ferdinánd – a Szuezi csatorna tervezője, 1874-ben pedig az új színház felavatásakor maga Ferenc József császár és kísérete.
Az Arad-belvárosi református templom 1847-ben épült Hoffer József építész tervei alapján. 1925-ben Szántay Lajos műépítész tervei szerint kibővítették a templomot egy imateremmel, fölötte orgonakarzattal.
A szabadságharc idején nagy és örökre felejthetetlen szerep jutott Aradnak.
1848. március 17-én, a pesti forradalom kitörésének hírére a fiatalok beözönlöttek a Hirschl színház termébe és megszakították Bassanoi Don Cezar című, német nyelven játszott darabját, és Göcs Ede igazgatónál elérték, hogy felolvashassák a 12 pontot, majd elszavalták a Nemzeti dalt. Az Aradi Városi Tanács elfogadta a 12 pontot, március 20-kán tartott üllésén. De a vár parancsnoksága a Habsburgok szolgálatában maradt. A magyar forradalmi hadsereg közel kilenc hónapon keresztül ostromolta az aradi várt, miközben az osztrák katonai helyőrség szüntelenül bombázta a várost. 1849 nyarán a magyar forradalmi csapatoknak sikerült elfoglalniuk a várat, majd 46 nappal később az osztrák császári seregek ismét visszafoglalták azt. A magyar szabadságharc bukása után a városba helyezte át főhadiszállását Haynau tábornok akinek utasítására egymás után születtek a halálos ítéletek a szabadságharcban részt vett forradalmárok ellen. Ebben az időszakban, 1849. október 6-án az aradi vár melletti vesztőhelyen végezték ki a magyar forradalom tizenhárom tábornokát.
A várost 1858-ban bekapcsolták a vasúti közlekedésbe, ekkor adták át Arad első vasúti állomásának épületét. A Szolnok-Aradi vonal próbáját 1858. október 23-án tartották meg. A rendszeres közlekedés 1858 október 25-én indult. Aradról új elágazások épültek; Brassó, Temesvár, Szeged, Brád és Nagyvárad irányában. A világ felé nyitás újabb lendületet hozót a város gazdasági, szellemi és társadalmi fejlődésében.
Ha addig a könyvhez jutás csak a felső társadalmi rétegek kiváltságának számitot, a XIX-ik század felétől a könyv mindenki számára elérhetővé vált. Vállalkozó szellemű személyek könyvtárakat alapítottak, ahonnan könyveket kölcsönöztek bárkinek aki azokat nem engedhetné meg magának. 1850-ben a Fehér Kereszt szállóban nyitotta meg kapuit az első könyv kölcsönzővel ellátót aradi könyvtár amely 30.000 példányú könyv gyűjteménnyel rendelkezet. Röviddel ez után, a szomszédos utcában nyílt meg egy újabb könyvtár nem kevesebb mint 90.000 kötetes gyűjteménnyel.
1861 és 1865 között fel épül az Aradi Román Ortodox Katedrális; mellette pedig 1876- ban Ioan Metianu püspök kezdeményezésére egy újabb epülettet alakítanak a Teológiai Intézet számára.
1863 május 12-kén meg alapítják az Aradi Nemzeti Astra Egyesületet a Fehér Kereszt szállóban. Az oktatás, a tudomány és a kultúra népszerűsítése mellet a vidéki területeken, az egyesület jelentős erőfeszítéseket tett a magas színvonalú kulturális és tudományos élet felpezsdítése érdekében. 1864- ben az Aradi Egyesület 1017 tagot számlált, 220 Körösvidéki és Bánsági településen. Az Aradi sajtó nagy lépessekel fejlődött; egymás után alapították a magyar és román lapokat (Alföld, Arad és vidéke, Aradi Közlöny, Tribuna, Românul).
1870-es években Arad erőteljesen emelkedett; sok vállalkozással, virágzó kereskedelemmel, több fontos kulturális intézménnyel és egy gyorsan növekvő iskolai rendszerrel rendelkezett. 1872-ben meg alapították a Kereskedelmi és Mezőgazdasági Kamarát ami biztosította a város útját a jólét és az elismerés felé. Műhelyek és kis gyárak jelentek meg egyik a másik után és fokozatosan növekedtek, a megsokszorozodótt megrendeléseknek köszönhetően amit a növekvő presztízsük következményeként jöttek. Például a bútoriparban; ha 1860-1870-es évekig Arad jól szituált társadalmi rétege külföldről vásárolta bútorait, a következő években elkezdte a helyi termelés felé fordítani figyelmét. Az ügyfélkor egyre nagyobb lett és az aradi gyártók új leányvállalatokat nyitottak Nagyváradon, Szegeden vagy Brassóban. Néhány helyi márka mai napig tartó hírnévre tett szert mint például a „Lengyel” bútor. 1872-ben alakult a „Hendl” gépgyár, ezt követte egy cementgyár és egy téglagyár. Az egyéb termelési területeken működő gyárak is, felfelé vezető útvonalon haladtak. A kis gyárakból lett nagy is híres ipari vállalkozások kategóriájából említést érdemel a Neumann testvérek szesz- és élesztőgyára és gőz malma. Gazdasági eredményeiknek köszönhetően; 1884-ben, Ferenc József császár második aradi látogatása alkalmából a Neumann testvéreket nemessé tette és bárói rangra emelte. 1887-ben meg nyílt a román tőkével működő Victoria Bank., 1891-ben pedig Weitzer János meg alapította a mai napig híres vasútikocsit gyártó üzemét, ami nagy fejlődést ismert és a századfordúló után már 2000 alkalmazottal dolgozott.
Ekkora ütemű gazdasági fejlődés együtt járt a kulturális élet és intézmények megfelelő fejlődésével. 1874-ben avatták fel az új színházat Ferenc József Császári Őfelsége jelenlétében .A kezdetben a nagy terem kapacitása 1200 férőhelyes volt, de későbbi rekonsztrukciós munkák miatt 562 férőhelyesre csökkent 1881-es tűzvész után. 1902-ben Nemzeti Színház rangra emelték. 1881-ben meg alakult a Kölcsey Kulturális Egyesület mely fontos szerepet vállalt a városnak kulturális életének a fejlődésében és felpezsdítésében. Első sikerei között megemlítésre méltó a Városi Könyvtár és a Múzeum alapítása. Három évtizeddel később ugyan csak a Kölcsey Egyesület nevéhez fűződik az Aradi Kultúrpalota megépítése. 1890 az aradi Filharmóniai Társaságnak az alapításának az éve. Aradi Magyar ajkú írók közül meg kell jegyezni Csiky Gergely drámaíró és regényíró nevét, a német ajkúak közül pedig Adam Müller Guttenbrunnt aki a XIX-ik század végén a Bécsi Színház igazgatója lett (a mai Bécsi Opera). A XIX. század során számos német és magyar festőművész, tudós ember telepedik le Aradon, köztük J. Geltz, D. Jägerman, Vizkeleti Imre és Vizkeleti Béla, Szamossy Elek, P. Böhm. Szintén Aradon, olyan ismert magyar festőművészek kezdték el pályafutásukat, mint Munkácsy Mihály vagy Paál László. 
Salacz Gyula 1875 március 10-ki polgármesterré választása példátlan növekedés kezdetét jelezte a város történetében. A mai napig is a leghosszabb ideig szolgáló polgármestere volt Aradnak, hiszen 26 évig volt a város élén. Látványos, addig még nem látott változások színhelye lett Arad a gazdaság, a város tervezés,az epitészet, az oktatás és a kultúra terén a tizenkilencedik század utolsó negyedében amelyek szorosan kapcsolódnak a nevéhez.
A város megszerzi a ma látható képét. Akkor véglegesítik a város főútvonalat, a mai Forradalom sugárutat és a szomszédos utcákat, ahol az akkor épült palotákat a mai napig megcsodálhatjuk: többek között a következőket: az 1877-ben megépült Városházát a maga 54 méteres magasságú tornyával, ahová 1878-ben telepítettek egy svájci órát, az 1880-ban épült Hermann Palotát, a Neumann Palotát (1891), a Csanádi palotát, Ybl Miklós intézetében készült tervek alapján (1892), a Központi Szállodát (1894), az Igazságügyi Palotát (1896), a Nemzeti Bank Palotáját (1905-1906), az Evangélikus Templomot (Vörös Templom) és annak fő 46 méteres tornyát (1905-1906), a Minoriták templomát (Római Katolikus Katedrális) amit 1902-1904 között építettek a régi római –katolikus 1758-ban épült templom helyében, a jelenlegi gyermek park mellet lévő régi kaszinót 1872-ben, az 1900-ban épült Képzőművészeti Galériát, hogy csak egy párat említsünk. Csak az 1885-1896-os időszakban a város 656 épülettel gazdagodót, 525 közülük fokozott földszintes, 21 egy emeletes és két szintes. Az épületek száma a egész városban meghaladta a 8200-at.
A városnak iskola rendszere fejlődése is soha nem látott fellendülésen megy keresztül; felépitették és felavatták a Királyi Gimnáziumot (a mai "Moise Nicoara" Nemzeti Gimnázium) 1869-1873 között, a Polgári Fiú Iskolát (most az Élelmiszeripari Gimnázium) 1887-ben; a diák köréből megemlíthetjük: Vasile Goldist, Csiky Gergely drámaírót és Ioan Slavici írót, a Polgári Leányiskola (ma "Elena Ghiba-Birta" Nemzeti Gimnázium), A Kereskedelmi Főiskolát (jelenleg a Gazdasági Gimnázium) a Pedagógust képző Iskola (jelenleg a Pedagógust képző Nemzeti Gimnázium), a Faipari Szakiskola, a hallás sérültek iskoláját és az Árvaházat. A tizenkilencedik század végére, a mostani Dragalina sugárút azzá lett, ami a mai napig is: az iskolák sugárútja. Eltérően más időbeli vidéki nagyvárosoktól sok emblematikus épület tervezését a helyi építészekre bízták . 1896-ig itt 11 építész dolgozott, akikhez új erők csatlakoztak és teljes mértékben hozzájárultak a városra jellemző stílusnak a gazdagításában.
Arad toleráns szellemét mi se tükrözi jobban mint az a tény, hogy a különböző egyházi épületek tervezését nemzetiségi vagy felekezeti hovátartozás figyelembe vétele nélkül bízták a különböző építészekre; Így a Nagy Piac terén lévő Román Ortodox Katedrálist magyar építesz tervezte; Czigler Antal személyében, míg a Katolikus Katedrálist a szerb Milan Tabakovics tervezte
Az ipari fejlődéssel egyidőben a város északi és nyugati irányban terjeszkedet és az addig vidékies jellegű külvárosokkal bővült. Az új nagyvárosias élet üteme a tizenkilencedik század második felében a városi tömeg közlekedés fejlesztését igényelte. Így 1873 óta ló által vontatott villamosokat helyeztek üzembe, kapcsolatot teremtve a vasúti állomás és a varos fő közérdekű központjai között. Angliából és Skóciából érkezett szakemberek segítségével készült az új ivóvíz és a szennyvíz hálózat és megépült a Víztorony 1896-ban. 1896-ban a bankok száma a városban elérte a 10-et, és folyamatosan növekedett. A közvilágítást 1893-ban vezették be, mely először gáz lámpákkal működött, majd kicserélték elektromos közvilágitásra miután 1895-ben helyezték üzembe a város új elektromos hálózatát. 1893-ban a város csatlakozik a hosszú távú telefon hálózathoz is. A tizenkilencedik század végén Aradon 37 orvos és 72 szülésznő dolgozott, volt két kórház, három szanatórium és számos gyógyszertár. Amit ma „Városi Kórház” néven ismerünk már 1833-ban kezdet felépülni és az első két kórtermet 1836-ban avatták fel. Arad polgárai figyelme a sport felé is irányult; a század végére a városban már több sport egyesület működőt , melyek közül említést érdemel: az Aradi Torna Klub, a Kerékpáros Társulat, az Aradi Lóverseny Egyesület, a Korcsolyázó Szövetség, a Lövész Egyesület, a Vívó Klub . Ugyanebben az időszakban, a Maros partján egy strandot kezdtek építeni, hasonlóan azokhoz amit az aradiak külföldön láttak. 1899 augusztus 15-én, a mai „Gloria” stadion otthont adót az első szabályos pályán játszott foci meccsnek, játékvezetőkkel és a két egyenkénti 45 perces félidővel, nagy közönség előtt. A következő évtizedben nem kevesebb, mint 5 új magyar és román nyelvű napilap és egy csomó más időszakos megjelenésű lap látja a napvilágot. A huszadik század elején Arad vezető ipari nagyvárossá vált, 25 gyárral és számos bankkal. A lakosok száma az 1875-ben regisztrált 32.000-röl, 56000-re nőtt 1900-ban.
1906-ban működésbe helyezik a híres „Zöld Nyíl” vonatot, amely összekötötte a várost Arad Hegyalja vidékkel. A helyi érdekű motoros vasút társaság összesen 58.3 kilométeres pályával rendelkezet és 5-6 évvel később, a vonalat villamosították és ennek révén az első lett a maga nemében Kelet-Európában és a nyolcadik a világon. 1991 Szeptember 30-án az utolsó „nyilak” Radna – Gyorok és – Pankota között teremtettek összeköttetést. Örvendetes, hogy 2017-ben újra forgalomba helyezték a „Zöld Nyílat”. A nosztalgiások minden vasárnapon az egyik eredeti felújított villamos motorkocsival megtehetik az utat Arad és Hegyalja között. 1907-ben már Aradnak volt állandó filmszinháza az úgynevezett „Uránia” mozi, ami a Hirschl Színházban működött. Minden idők egyik legismertebb és legkedveltebb magyar színésze, az első magyar férfi filmsztár, Jávor Pál Arad szülöttje volt (1902-ben). Tizenhat éves koráig élt a szülővárosában. Diák korábban sokszor elcsavargót az iskolából és elment filmeket nézni a város két mozijában (az egyik az “Urania” volt).
A huszadik század első éveiben a román nemzeti mozgalom növekszik terjedelemben és Arad lett az egyik legfontosabb központja. Az aradi származású Vasile Goldis, Ioan Suciu és Stefan Pop Cicio, a Román Nemzeti Párt prominens tagjai 1906-os választások eredményeként az erdélyi románok érdekeit képviselték a budapesti parlamentben. A román nyelvű „Tribuna Poporului” („Nép Tribünje”) napilap megváltoztatta a nevét „Tribuna”-ra 1904-ben, és növelte oldalainak számát. 1911-ben Vasile Goldis megalapította a „Românul” újságot és szerkesztőségét saját házában helyezte. Az újság szerkesztői és közreműködői között megemlítésre méltóak: az alapító Vasile Goldis, Nicolae Iorga, Alexandru D.Xenopol, Stefan Octavian Iosif, Octavian Goga. Az újság megjelentetése mellet a „Concordia” Intézet román nyelvű könyveket nyomtatót. Jelenleg ez a ház Vasile Goldisnak szentelt emlékmúzeumként működik.
Arad ipari tája 1908-ban „MARTA” autógyárral (Magyar Automobil Részvénytársaság Arad) gazdagodott. 1909-ben indult meg a termelés; különböző típusú autókat állítottak elő, majd 1912 után teherautókat és buszokat gyártottak. 1915 és 1918 között a MARTA gyárban már csak repülőgép-motorokat állítottak elő. 1909-ben a Neumann család létrehozta textil gyárát, a későbbiekben híressé vált "ITA-t - Aradi Textilipart".
1910-as év két fontos eseményt hoz Arad életében. Felavatásra került a Szántay Lajos által tervezet új vasúti pályaudvar. A huszadik század elején az utasok száma növekedése és a személyszállító és tehervonatok számának növelése miatt, a régi állomás túlzsúfolttá vált. 1904-ben például az állomáson napi 32 személyszállító vonat haladt át. Az új állomás a régi helyén épült, és megfelelt az összes kényelmi és a funkciónalitási feltételnek a adott időszakban. Szintén 1910-ben kezdték építeni az új Marosi vashídat, amely összeköttetést teremtet a Maros északi partján fekvő Arad város és a Maros déli partján fekvő Újarad község között (mostani Tráián híd). De csak alig 38 év múlva fog a két település egyesülni, sőt; még sok hosszú évekig Újarad Temes megye része marad. Érdekes elemként érdemes megjegyezni, hogy a folyó déli partján, Újarad szomszédságában, 1809-ben Ötvenesi Lovász Zsigmond egy új települést alapitot ami a nevét viselte; Zsigmondháza és amit szomszédos falvakbéli német családokkal népesített be. Ez volt tulajdonképpen az egyetlen település, a Maros déli partján ami Arad megyéhez tartozott. XXI-ik századi aradinak hihetetlen tényként érdemes itt megemlíteni, hogy a Cigányka patak (a Maros folyónak egy ága) nagyon hosszú ideig Magyarország és a császári Bánság határa volt és később Arad megye és Temes megye határa let.
1913-ban felavatták az ugyan csak Szántay Lajos által tervezet Kultúrpalotát . Eredetiségi elemeként meg kell jegyezni, hogy az épület minden oldala más építészeti stílusában épült. A homlokzat klasszicista stílusban; nyeregtetős homlokzatát tartó oszlopokat korinthoszi stílusban; a szárnyak reneszánsz stílusban; míg a park felőli oldalát a Hunyadi-kastély gótikus elemei ihlettek. Így 1913, október 20-án három Aradi fontos kulturális intézmény -a Múzeum, a Filharmónia és a Könyvtár egy fedél alá került. A gyönyörű koncert termében az idő során, olyan kiváló személyiségek szerepeltek mint Richard Strauss, Bartók Béla, Traian Grozăvescu, Arthur Rubinstein vagy Kodály Zoltán. George Enescu nem kevesebb mint 8 alkalommal volt itt és 1931, November 6-án, 50-ik születésnapja alkalmából megkapta az „ Arad Díszpolgára” cimet.
