Arad 1918 és 1939 között
1918-ban a város volt a román nemzeti mozgalom központja. Akkor ősszel, november 2-án a Habsburg Birodalom felbomlásakor Aradra költözött a Budapesten megalakult Román Központi Nemzeti Tanács. Ennek vezetői közé három aradi politikus, Stefan Cicio Pop, Vasile Goldis és Ioan Flueras tartozott.
A Központi Tanács székhelyét Stefan Cicio Pop házában helyezték. Egyben ö volt a testület első elnöke is. Az üléseket Vasile Goldis dolgozó irodájában tartották az Aradi Egyházmegye épületének a földszintjén, míg a kibővített üléseket ahol a fontos döntéseket hozták a Román Polgári Leányiskola tornatermében tartották.
A Jászi Oszkár vezette magyar kormányküldöttség Aradra jött tárgyalni a románság képviselőivel. A tárgyalásokra a volt Prefektura 1821-ben épült palotájában került sor, a mostani Forradalom Sugárúton. A november 13-15 között lezajlott három napos megbeszélések alatt a magyar küldöttség engedményeket is hajlandó volt tenni. Iuliu Maniu viszont kifejezte a románság szilárd elhatározását, hogy Erdélyt elszakítsa Magyarországtól és egyesítse Romániával.
A Román Polgári Leányiskola épületében (volt TBC kórház épülete, Deák Ferenc utca- mai Mihai Eminescu utca 46 szám alatt) november 15-én úgy határoztak, hogy Erdély egyesülése Romániával egy nagy nemzetgyűlés kifejezése legyen és ugyan itt döntötték el hogy Gyulafehérvárott szervezzék meg a Nagy Nemzetgyűlést.
A Román Központi Nemzeti Tanács előkészítette a Gyulafehérvári népgyűlést, amely 1918. december elsején kimondta Erdély egyesülését Romániával.
A két világháború között a város lakossága eléri a 77.000 lakost miután 1930-ban Mikalaka községet a városhoz csatolták. Elkezdődött a Gáji kerület korszerűsítése és összpontosítottak Buzsák-Séga és Poltura kerületek fejlesztésére. Ezekben a negyedekben 1930-1940 között sokat építkeztek. Kiterjedt a víz- és csatornázási hálózat. A vállalatok száma 38-ról 142-re nőtt. A Neumann család társadalmi elkötelezettségere jellemzően el kezdik építeteni a város első lakóövezetét, első óvodáját és első bölcsődéjét a Neuman féle gyárak alkalmazottai számára, amelyet ma UTA Kolónia néven ismerünk.
Az Egyesülést követően nem változott a gazdaság szerkezete. A nagyipart továbbra is az 1920-ban a Weitzer gyárnak a Marta automobilgyárral történt egyesülése nyomán alakult Astra Üzem képviselte. Ott vasúti kocsikat, villamosokat, automotorokat, tehergépkocsikat és repülőgépeket is gyártottak. Nagyvállalatnak számítottak a textilgyárak (ITA, TEBA), a Neuman malom, a Lengyel bútorgyár. A híres, növényi alapanyagokból gyártott Zwack likőrt továbbra is Aradon állították elő. Új iparágat jelentett a Cukorgyár (1926), a Polycrom (lakkok és festékek, 1930), Aradi Műszaki Üzem (lámpaizzók, 1935), Iron (rádió és eletrotechnikai műszerek). 1937-ben 110 iparvállalat létezett az 1919-es 58-cal szemben. Az 1929-1933 közötti gazdasági válság sok kisvállalatot tönkretett, a termelés jószerével 22 nagy vállalatban összpontosult. 1926-ban a gépkocsigyártás megszűnt Aradon. A gyárat bezárták és az összes gépeket Brassóba szállították, ahol a Román Légi Vállalat létesült. A válságot követően a termelés felgyorsult, Arad a maga 4001 társaságával az ország negyedik és Erdély legfontosabb városa lett.
A bankrendszer aktívan támogatta a helyi gazdasági fejlődést. A Román Nemzeti Bank 1921-ben nyitót kirendeltségén kívül, Aradon tíz másik bank is működött; közöttük az aradi tőke képviselője is, a „Victoria” bank. A városi élet minősége tükröződött a szolgáltatások színvonalában is. Az víztisztító üzem ujjáépítése után; 1931 – 1934-ben, a víz minősége javult, és az elosztó hálózat bővült. A csatornahálózat tovább részesült a brit technikai segítségnyújtásban. Arad az első városok között volt az országban, akol a lakosság egy automatikus telefonközpont szolgáltatásaiban részesült (1937). A városi közlekedés sokat javult 11 busz útvonal bevezetése után. A kor építészeti megvalositásai között kiemelkednek a Városi Poliklinika épülete és a Liget közvetlen szomszédságában megépült Képzőművészeti Kollégium. 1937 novemberében megnyílt az Aradi Reptér is.
1921-ben a városi könyvtár 2000 kötetes adományt kap Alexandru D.Xenopol személyes könyvtárából. Felesége, Riria Xenopol volt az aki eljárt az adomány ügyében miután férje elhunyt. A Könyvtár öröksége, ami kezdetben a Kölcsey Egyesület gyűjteményéből alakult, tovább gazdagodót az Orczy-Vásárhelyi és a Minoriták könyvtárából származó kötettekel, valamint híres emberek adományaiból (Vasile Goldis, Iosif Moldovan, Coriolan Petranu). 1995-ben az Arad Megyei Könyvtár felvette mai nevét "Alexandru D.Xenopol" tiszteletére.
A két világháború között Aradon 70 kulturális egyesület működőt, a legfontosabbak között említést érdemel a Kölcsey Egyesület (1931. november 15-én ünnepelte meg fennállásának félszázados évfordulóját), az aradi Nemzeti Szövetség amely összeolvadt az Astra Kulturális Egyesülettel (1924), az 1910-ben alapitot Concordia és a Népi Athenaeum (1931). Az irodalmi sajtót olyan folyóiratok képviseltek, mint a magyar nyelvű „Szezon” (1919), a "Géniusz" (1924), az "Új Géniusz" (1925), a" Periszkóp" (1925) és a román nyelvű "Solidaritatea" („Szolidaritás”-1922), "Aradi Tribuna" (1923), "Tribuna Noua" („Új Tribün”-1924), "Salonul literar” („Irodalmi szalon" -1925), "Bravo" (1933), „Innoirea” ("Megújulás"-1937),. A kor aradi kiemelkedő irodalmi személyiségei közül megemlítendők: Szántó György, Franyó Zoltan, Stamatiad Alexandru, Mircea Micu. Összesen Aradon a két világháború között nem kevesebb mint 108 újság és folyóirat jelent meg. A leghosszabb életű aradi napilap, az Aradi Közlöny, 1885-ben jelent meg először és 1940-ig szerkesztetek; 1920-ban pedig Újaradon meg alakult a német nyelvű „Arader Zeitung” és röviddel ezután székhelye Aradra költözött.
